tandem

ott kell folytatnom a jegyzetelést, ahol abbamaradt a júniusi bejegyzésben. az “Attila összefog” szereplőinek minapi egyezkedése láttán nemcsak kell, de lehet is folytatni az akkori “elmegy a hajó” baljóslatot, és meg lehet kérdezni, vajon mi folyik itten

a jegyzetelő/válaszoló nem pártatlan, legföljebb párttalan, mely utóbbit legalább annyira szubjektív okokra lehet visszavezetni, mint a szerény kínálatra. minderre utalhat az a választása is, mikor a budafoki trafikos tüntetéshez gyülekező DK, MSZP, EgyüttPM, Szolidaritás, LMP csoportok helyett bizonyíthatóan egy magányos, magyar zászlós  fiatalasszony mellé csapódik demonstrálni a rezsim ellen

nincs mese, a simicska-orbán rezsimet a lassan 4 év óta elhatalmasodó hazudozások, megfélemlítések és fosztogatások jutalmaként meg kell buktatni. a kiütési procedúrának pedig demokratikusnak kell lennie -  amely megállapítás legalább két dolgot takar. egyrészt azt, hogy a lakossági elégedetlenség nem lépte át a robbanási küszöböt, másrészt a kiütési kísérlet olyan játékszabályok szerint fog zajlani, miket a hatalmát minden eszközzel fenntartó rezsim tisztességtelen választási törvényekben fektetgetett le

a lakosság elégedetlenségi szintjének emelkedéséről a nap mint nap jobban teljesítő kormány gondoskodik, és van esély rá, hogy ennek eredményeként jövő tavaszra általánossá válik a hatalomváltás igénye. ebben a “szerencsés” helyzetben az ellenzék dolga a játékszabályokhoz való alkalmazkodás maradna, pénzüket és energiájukat szerény erőik összefogására koncentrálhatnák

úgy nézem, nem ez folyik éppen

léthatóan a szocialisták egyre lépéshátrányba kerülnek szövetségesükkel folytatott egyezkedéseikben. az elnök szavai szerint legalábbis kellemetlennek érzik, hogy ismertségük, szervezettségük, parlamenti jelenlétük számszerű fölénye ellenére az EgyüttPM diktál és “üzenget”. úgy vélik, hogy a mennyiségi mutatók alapján Mesterházyt illeti a miniszterelnöki jelölés, és szinte bánják, hogy eddig ezt nem jelentették ki nyíltan. hogy rosszul taktikáztak

ezzel szemben, ha nem is számszerűsíthető, de sokak számára nyilvánvaló az EgyüttPM szellemi fölénye, talán éppen abból adódóan, hogy lépéseit, megnyilatkozásait nem taktikázás, hanem a rezsim felszámolására irányuló egyenes és logikus gondolkodás vezérli. ugyancsak fájdalmasan érintheti a  a miniszterelnök jelölt kérdését firtató szocialistákat, amikor érzékelik, hogy Bajnai intellektusa, hitele és népszerűsége a Konrád György féle “tandem” hátsó űlésére szorítja Mesterházyt

míg az ellenzéki összefogás körüli zavarok, az erőviszonyokra vonatkozó megállapítások régóta jól ismertek, arra senki nem számított, hogy Mesterházy fordítva fog ülni azon a tandemen

Attila összefog

úgy látom, komoly ember nem pazarol időt Mesterházy megnyilatkozásaira, dehát én már rég nem adok magamra, amikor belpolitikáról van szó. olvasom a Népszava nyitó oldalán „…Üdv a fedélzeten, Gordon!”, és nem tudom, sírjak vagy nevessek

azt hiszem, ezt a főcímből áradó pofátlanságot az E14-esek elsőre megmosolyogják, hiszen lassan hozzászoktak a szocialisták szívós hatalom-építő igyekezetéhez (mely persze meg sem közelíti a simicska-orbán rezsim egyáltalán nem nevetséges, hatékony arroganciáját). az átmeneti derültség után viszont az E14-nél azonnal hozzá kell látni, hogy megnyugtassák az olyan polgárokat, mint jómagam is

(1) kiknek a jogállamot felszámoló jelenlegi rezsim semmilyen szinten nem biztosít életteret,

(2) akik korábbi tapasztalatok alapján nem hisznek a szocialisták felkészültségéban, alkotó erejében

(3) és akik szorongva figyelik az ellenzéki erőviszonyok alakulását a rendszerváltás reményében

a választásra készülődés jegyében minden egyes közszereplő összefogást prédikál, vagy azért rimánkodik, amit persze legtöbben arra a kérdésre szűkítenek, hogy ki álljon a fedélzetre, ki legyen az összefogás kapitánya, azaz miniszterelnök jelöltje

ebben a nyomorult toporgásban egyre világosabban látszik, hogy az “összefogásról” leginkább az E14-esek véleménye állja a kritikát. ők azok, kiknek a szavain túl a cselekedeteiből is levonható a következtetés: nem a párt-alakulatok összefogása a fő kérdés, mely többnyire a vezetők személyes ambícióiról szól, hanem a szervezeteken kívüli választóknak az összefogása

szeretném azt hinni, hogy a választók összefogásának segítése nem a vezérhajó színein és  kapitányának személyén múlik. inkább annak a hitnek az ébren tartásán, hogy van, lesz rendszerváltó program a mostani kormány eltakarítása utánra, továbbá vannak, lesznek emberek, akiknek nem a hatalom-átvétel, hanem egy valóságos és életképes köztársaság megvalósítása nemcsak a vágya, hanem a hivatása is

ha ugyanis a választó polgárok nem hajlandóak összefogni, és a fedélzeten pompázó Attilának ezt látnia kéne, akkor akár Gordonnal akár nélküle, elment a hajó

harcmodor

hóhohó… nem dőlünk ám be,

ez kérem politikai támadás

 - mondja a kézből etetett (politikai) elemző

- mondja az ő gazdája (a politikusok politikusa)

- zengi rá a (politikai) harcra készen masírozók kórusa

 s közben zavartalanul folyik tovább a tiprás,  rablás

 

persze hogy az,

miféle támadás lenne, ha nem politikai?

 - melynek kiváltó oka a (politikai) visszaélések jól szervezett sorozata

a szerzett (politikai) hatalom birtokában

alkotmányfoldozástól (politikai) trafikpályáztatásig

 - amit azok intéznek, vagy kellene, hogy intézzenek

kiknek ez (politikusi) munkaköri kötelessége

Brüsszeltől Kossuth térig

okostojás

megbicsaklik a logika, csak vergődnek az évezredek óta kifogástalannak gondolt érvelések. a skolasztikus logikából kinövő sziklaszilárdnak vélt argumentálások érvényüket vesztik. egy újfajta “energiatakarékos” köznapi logika lép a helyükre átértékelve a hagyományos igazságokat – mondd csak a magadét okostojás…

mára például szinte nevetség tárgyává vált az eddig cáfolhatatlan érvényűnek hitt következtetési minta, az implikáció: ha… akkor. feltétel, következmény

“Ha egy valóban jól működő, értékteremtő és közönséget vonzó színházvezető éveken át fokozatosan kiépíti a maga művészi értelemben ütőképes, összeszokott csapatát, az igen nagy és ritka teljesítmény, amit azzal kell megbecsülni, hogy a fenntartó – jelen esetben az állam – igényt tart az együttes és vezetője  további munkájára.” – így szól Mészáros Tamás feltételes állítása, majd az ítélet igazát alátámasztva idézi a miniszter elismerő szavait

a logika szabályai szerint teljesen közömbös, hogy ki a beszélő, pusztán a feltételben szereplő elő- és utótag igazságtartalma határozza meg az azokból összetett feltételes állítás igazságértékét, a következtetés elfogadhatóságát, érvényességét

1. vegyünk szemügyre egy teljesen ugyanilyen formájú, kissé lekopasztott, hasonló állítást:

“ha jól dolgozol, akkor nem rúgnak ki”

a fenti feltételes állítás igazságértékének eldöntését úgy lehet magyarázni, hogy először külön-külön mindkét résztvevő állításra, az előtagra és az utótagra, elképzeljük az összes IGAZ-HAMIS lehetőséget. tehát a konkrét helyzettől függően

“jól dolgozol” lehet IGAZ, vagy lehet HAMIS

“nem rúgnak ki” is lehet IGAZ, vagy HAMIS

a prédikátum logika csak olyan állításokkal foglalkozik, melyek igazságértéke (IGAZ vagy HAMIS) egy adott helyzetben eldönthető. a színházas fenti példában pl. nem lehet vitás, hogy “jól dolgozol”=IGAZ, hiszen Alföldit agyondícséri a miniszter, és “nem rúgnak ki”=HAMIS, hiszen Vidnyánszkyt nevezi ki a miniszter

sokkal érdekesebb (mert nem csak tényeket, hanem némi meggondolást is igényel) a két állítás együtteséhez, az elő- és utótagokból kialakított feltételes állításhoz (implikációhoz) igazságértéket rendelni. mindezidáig ez úgy történik, hogy a feltételes állítást az egyszerűség kedvéért “ígéretnek” tekintjük (példánkban egy miniszteri ígéretnek). amennyiben az ígéret teljesül, akkor az implikációt IGAZnak kell tekintenünk, amikor az igéretet nem tartják be, akkor a feltételes állítást HAMISnak minősítjük

a fenti példánkban az igéret persze csak akkor áll vagy bukik, amikor “jól dolgozol”=IGAZ, mert amennyiben az előtag igazságértéke HAMIS, nyilván semmiféle igéret nem kérhető számon

az implikáció “igérete” tehát csak egyetlen esetben lesz HAMIS, akkor amikor az előtag “jól dolgozol”=IGAZ és az utótag “nem rúgnak ki”=HAMIS. a másik három variáció mindegyikében az implikáció IGAZ. az implikációs érvelés ilyen formán nemcsak szép, de jól is működik

“kirúgtak? aha, nem dolgoztál jól” 

2. elvileg tetszőleges érvelés, így akár egy újfajta módon értelmezett feltételes állítás is bevezethető a kijelentés logikában. a “jól dolgozik, és kirúgják” állítást miért ne lehetne érvelésként használni, azaz igaznak deklarálni. nézzünk csak néhány hasonló szerkezetet, és konkrét esetre alkalmazva a neki megfelelő új érvelési módot

“ha az mszmp-ben szerepet kapott, nem kaphat állami funkciót” — “mszmp funkcionárius volt, most kormánytag, államelnök, házelnök, stb”
“ha egy magyar a határon kívül él, akkor minden erőnkkel támogatjuk” — “béla határon kívül élő magyar, és szóba sem állunk vele”
“ha eléri a 24o pontot, akkor ingyen tanulhat” — “eléri a 24o pontot, és fizetnie kell”

az új implikációt megkülönböztetésül a hagyományostól nevezzük egyszerűen “szimplikációnak”, utalva rá, hogy használata jelentősen egyszerűsíti az érveléseket, ennyiben akár (szellemi) energiatakarékos érvelési módnak is tekinthető.

ne kerülje el a figyelmet, hogy ezzel a kézenfekvő mestervágással az ilyen állítások igazságértéke minden egyes helyzetben IGAZ (ami persze nem újdonság a logikában, az ilyen ítéleteket úgy hívják, hogy tautológia). a köznapi helyzetekre vonatkoztatva tehát soha nincsen “hazugság”, talaját veszti a kritika, az érvelőnek  a tényektől teljesen függetlenül, bármely konkrét helyzetben igaza van – mondd csak a magadét okostojás...

3. amig mindkét típusú implikáció jelen van mindennapjainkban (kormány nyilatkozatoktól publicisztikákig), addig nagyonis meghatározó jelentőségű, hogy ki mondja az ítéletet, hogy melyik rendszeren belül történik az érvelés

végeredményben a miniszter és a színigazgató példájától indulva egy sokkal általánosabb tanulsághoz érkezünk: a mai viszonyok között teljesen értelmetlen a kérdés, hogy kinek van igaza, hogy ki hazudik, és ki nem

egyrészt jogosan válnak nevetségessé a hagyományos és egyetemes érvrendszert alkalmazó kritikák (pl. Molnár Tamásé), amikor az új energiatakarékos érvelés ellenében az igazságot firtatják. ugyanakkor a hatalom kegyes konzultációs készségét jelzi, amikor miniszterek és államtitkárok az egyetemes érvrendszerhez ideiglenesen alkalmazkodva indoklásba bocsájtkoznak (pl., mikor mégis kell tandíjat fizetni)

fényes tettek, fényes érdemek

vélt vagy valós sérelmek, “igazságtalanságok”  juttatnak oda sokunkat, itt is ott is, hogy időnként átadjuk magunkat egy általános és felelőtlen gátlástalanságnak. a szélsőségesen heves vélemények motivációja nem minden esetben az eredendően emberi irígység vagy a különösen magyar vonásnak tekinthető gyűlölködés. sokkal inkább igazságérzet ez, többnyire hagyományokban és „parancsolatokban” eredeztethető valós értékek elkeseredett védelme, mondhatnánk, egy-egy mini békemenet

ingerlő példák sorakoznak egyetlen reggelen, a szent karácsony előtti internetes lapok címoldalán. egyet innen, egyet onnan…

“az oktatás átalakítása az elmúlt két és fél év egyik legnagyobb tette” – közli az MTI a miniszterelnök értékelését, és már pattognak is a kommentek a Mandineren

“az oktatás átalakítása 
a kormány EGYIK legnagyobb GAZtette” – sziszegi Blasio3, többen pedig jogosan vetik fel, hogy a kopasz öregdiák, a Dávid, nagyon rosszul teszi, hogy odaül tárgyalni azzal az ájtatosan sunyi miniszterrel, ahelyett, hogy szemenköpné és ráborítaná az asztalt az év egyik legfényesebb tetteként

vannak itt egyéb fényes érdemek, legalábbis az évvégi értékelésekben. egy másik miniszter szerint az IMF-kölcsönt Magyarországra akarják tukmálni, támadnak lankadatlan az idegen erők, szerencsére pártunk és kormáyunk a helyén van… erre a hírre egyelőre jóval kevesebben indulnak rá, azok is inkább egymást fényezik

… szóval te azt mondod, hogy az egyik hitel olyan, mint a másik hitel…
rohadt komcsi szemlélet. … sajnos, még többen vagytok a kelleténél…

ha már komcsik, akkor itt van ez a lánchídon megfogott diákok ügye, amiről Kádár közrádiójában köztévéjében annak idején nem volt se hang se kép. erre emlékeztet az akkoriban kifényesedő Aczél főszerk elvtárs, ki ugyebár maga volna a tisztesség etalonja, hiszen fülkefor után nem mozdult rá mohón hírigazgatói szerepekre. figyelemre méltóan kifinomult gondolkodás, önmaga szerinti, s védelmére kelt (g)alamusi média haverjai részéről megnyilvánuló, távlatos emberi tartás

fényes tettekhez méltó fényes kitüntetéseket érdemel mind, akár a szuverenitást és a megújuló demokráciát vakmerően védelmező, csak Nagy Imre újratemetésével összemérhető jelentőségű békemenet. a történelmi fordulópontot  jelentő fölvonulást egy másik Aczél elvtárs másik kicsi katonája laudeálta, igaz nem ma, hanem már a múlt héten, akinek komcsi igazolványa pedig még ennél is régebbi keletű

fényes tettek, fényes érdemek, hát így rakódik napról-napra, egymásra, szépen a történelem

a dúlás logikája

“Ha az elit tevékenysége csak a maga helyzetének a védelmére szorítkozik, ebből a társadalomra édeskevés haszon származik, s ezt a társadalom rögtön meg is érzi.” (*) /Bibó I./

“… lábjegyzet lesz, egy csillaggal megjelölt szó,
jövőbeli történelemkönyvben, …” (**) /Bereményi G., Cseh Tamás, Másik J./

szembe mennek, nem egyezkednek, pocsékolnak, látszatkonzultálnak, kirúgdalnak, megfélemlítenek, osztogatnak, összevissza kommunikálnak, megvonnak, erőn fölül centralizálnak, átvállalnak, tönkretesznek,… de vajon mindez miért történik, van-e ebben a dúlásban bármi logika?

állandó értetlenkedés, riporteri kérdésekben, elemzői értékelésekben, blogokban, kommentekben, vajon mi lehet a szemmel láthatóan egyre népszerűtlenebb, önpusztító kormányzás magyarázata. a kormányfő erőszakos macsó világának  örökös karikírozása, elmeorvosi kezelések visszatérő emlegetése nemcsak bárgyú, de unalmas is, és semmivel nem viszi előbbre az igazi okok feltárását, a dermesztően életidegen jelenségek kitartó ismétlődésének megértését

a meg-megújuló kérdések jelzik, hogy minden érdekelt tanácstalan, senki nem találja a kielégítő választ, Kálmán Olgától Lengyel Lászlóig, hávégétől népszaváig. pedig ott van az feketén-fehéren a fidesz elnökének programjában, bárki számára elérhető módon, a többször emlegetett, de a köztudatban alig jelen levő 3 évvel ezelőtti kötcsei beszédben

érdemes végigvenni és kijegyzetelni a szokásos blog bejegyzéseknél hosszabb szöveget, amennyiben közelebb kívánunk jutni a rejtélyesnek látszó dúlási logikához. első talán legfontosabb tanulság az, hogy a “centrális erőtér” fogalma nem valami ködben imbolygó misztikus ősmagyar voodoo, hanem a többség-kisebbség együttélésével járó viták, egyeztetések duális rendszerének igen konkrét tagadása. másszóval nyílt elutasítása a polgári demokráciának, félreérthetetlen meghirdetése egyetlen központi akarat hosszan tartó diktatúrájának. íme:

“…olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket…”

a szöveg keletkezésekor (***) még nincsen 2/3, egy választási győzelem is mindössze a “neoliberálisok” népszerűtlenségének és a jobboldali néppártok térnyerésének következményeként valószínűsíthető. ezért kerül sor itt egy többfelé ágazó óvatos körültekintésre, ami kiterjed a baloldal tanulságos kudarcának elemzésére, a hatalompolitika hármas tartópillérének felállítására, és a hatalom megtartásában (újratermelésében) a nemzeti elit és a kultúrpolitika abszolút jelentőségének deklarálására

“… egy hatalompolitikai rendszernek három forrása van; három formában, három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal…”
“… semmifajta, a közösség által elfogadott értékelési rend nincs, amely kiválaszthatná a teljes magyar nemzetből azt az elitet, amelytől azt várjuk, hogy mintákat és példákat adjon számunkra. S ez az a pont, ahol meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy politika és kultúra elkerülhetetlenül kapcsolódik egymáshoz…”

érthető, hogy 3 év után és az új év küszöbén, amikor az alkotó megpihen, elégedetten szemlélgeti művét, a tartópilléreket. pénz besöpörve leosztva, AB és bíróságok kicserélve, alkotmány átszabva, a mintaadó nemzeti elit annak rendje-módja szerint beavatva beiktatva MTVA-tól MMA-ig, Semjéntől Áderig, Tőkéstől Székely Jenőig, Nemzetitől Újszínházig, Kerényitől Feketéig, ugyancsak szépen halad a szavazók begyűjtése listázástól regisztrációig… miközben fagyos szél sodorja a centrális erőtér üzemszerű zaját a nemzeti sírkert felől

________________________________

(*) Válogatott Tanulmányok, Első kötet 1935-1944, Elit és szociális érzék

(**) Levél nővéremnek 2. Harmadik levélrészlet

(***) a Fidesz elnökének 2009. szeptember 5-ei beszéde, amelyet a kötcsei Polgári Pikniken mondott el. a nem nyilvános találkozót szervező Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke Balog Zoltán, a mostani emberierőforrás-miniszter volt

tagfelvétel az akadémián

vannak kivételes emberek, akikben sohasem csalódunk. akik megtestesítik és ezzel életben tartják az amúgy definiálhatatlan tisztességet, szépséget, emberi jóságot számunkra, mindazt a dolgot, amit gyermekkorban ismerünk meg ahogyan a világ feltárul előttünk, de csakhamar homályba vész az élet próbára tevő zavaros helyzeteiben. ezek a példamutató emberek adnak erőt és tartást a megpróbáltatásokban, megerősítenek a nagy kérdésekre vélt bizonytalan válaszainkban, igazság, haza, emberség, és önbecsülés dolgában

nem véletlen, hogy mostanában jut ez eszembe, most amikor azt olvasom, hogy tömegesen  adják nevüket ismert művészek az Magyar Művészeti Akadémia nyíltan hirdetett eszmeiségéhez. miközben mindössze egy-két ember képes ellenállni a pénz és a hatalom óriási kisértésének, amit a testületi tagság jelent egy teljes elszegényedés, kiöregedés, ellehetetlenülés alternatívájaként. tudom, több ember érzi úgy, most jött el az ő ideje, hogy a háttérbe szorítva megélt méltatlan évtizedek után végre hallgassanak a szavára, most őtőle függjenek a társak. ki így, ki úgy indokolja magának döntését, mindezt érdekes lenne látni egy összegző tanulmányban, mondjuk a tágabban értelmezett prostitúció emberi természetrajzáról

sokkal inkább érdekel azonban azoknak a véleménye és tartása, akikben sohasem csalódom, akik megtestesítik és ezzel életben tartják az amúgy nehezen definiálható tisztességet, szépséget, emberi jóságot számunkra, akik erőt és tartást adnak a nehezen átlátható és élhető mindennapokban, megerősítenek a nagy kérdésekre adott bizonytalan válaszainkban, igazság, haza, emberség, és önbecsülés dolgában. vannak kivételes emberek…

tehén alapú gazdaságtan

COW BASED ECONOMIC LESSON

matek tanár kollégám, James T. Campbell

facebookjáról plagizálom az alábbi téziseket.

amerikai humor, de nyelvleckének sem rossz

SOCIALISM

You have 2 cows.

You give one to your neighbor.

COMMUNISM

You have 2 cows.

The State takes both and gives you some milk.

FASCISM

You have 2 cows.

The State takes both and sells you some milk.

NAZISM

You have 2 cows.

The State takes both and shoots you.

BUREAUCRATISM

You have 2 cows.

The State takes both, shoots one, milks the other, and then throws the milk away.

TRADITIONAL CAPITALISM

You have 2 cows.

You sell one and buy a bull.

Your herd multiplies, and the economy grows.

You sell them and retire on the income.

VENTURE CAPITALISM

You have 2 cows.

You sell 3 of them to your publicly listed company, using letters of credit opened by your brother-in-law at the bank, then execute a debt/equity swap with an associated general offer so that you get all 4 cows back, with a tax exemption for 5 cows.

The milk rights of the 6 cows are transferred via an intermediary to a Cayman Island Company secretly owned by the majority shareholder who sells the rights to all 7 cows back to your listed company.

The annual report says the company owns 8 cows, with an option on one more.

You sell one cow to buy a new president of the United States , leaving you with 9 cows.

No balance sheet provided with the release. The public then buys your bull.

AMERICAN CORPORATION

You have 2 cows.

You sell one, and force the other to produce the milk of 4 cows.

Later, you hire a consultant to analyze why the cow has dropped dead.

FRENCH CORPORATION

You have 2 cows.

You go on strike, organize a riot, and block the roads, because you

want 3 cows.

JAPANESE CORPORATION

You have 2 cows.

You redesign them so they are 1/1o the size of an ordinary cow and produce 2o times the milk.

You then create a clever cow cartoon image called a Cowkimona and market it worldwide.

ITALIAN CORPORATION

You have 2 cows, but you don’t know where they are.

You decide to have lunch.

CHINESE CORPORATION

You have 2 cows.

You have 300 people milking them.

You claim that you have full employment, and high bovine productivity.

You arrest the newsman who reported the real situation.

IRAQI CORPORATION

Everyone thinks you have lots of cows.

You tell them that you have none.

No-one believes you, so they bomb the ** out of you and invade your country.

You still have no cows, but at least you are now a Democracy.

AUSTRALIAN CORPORATION

You have 2 cows.

Business seems pretty good.

You close the office and go for a few beers to celebrate.

megkérdeztem Jimet a facebookon,

hogy mi lesz a magyarokkal.

a válasz nem késett:

A HUNGARIAN

has 2 cows.

He’s depressed about it.

vezető elit

ott trónolnak a doktorok olcsón beszerzett vacak kis vagy még kisebb ( jogi) doktorátusokkal, havi egy millás javadalmakért a kossuth téren és környékén(+). nincsen idejük (és persze merszük sem) a nyilvánosság elé lépni, mert ugye dologidő van. bár a jövő évi költségvetés és a személyi vagyonbevallások időre befejeződtek, a munka dandárja még hátra van. el kell készüljenek az önmegválasztási törvénnyel is, hiszen itt a nyakukon a bajnai

a bérből és gombnyomogatásból élő grémium símaszavú és arculatú vezérszónokaikra bízza az elkerülhetetlen nyilvános szerepléseket. ahogyan azt az egyre elviselhetetlenebbül zakatoló propagandagépezetük éppen kitalálja. eddig nemigen volt nyilatkozat nyócév mentesen. most a bajnai kerül mindenüvé, buszfarháttól szónoki mellékszólamokig. és persze lázasan megy az európa leigáz. kissé kárörvendően konstatálom, ezek most fosnak

nézem, de nem hallgatom a kormányszóvivőt, pedig szorongása szórakoztató. ugyanúgy nem hallgatom, ahogyan elődjét sem, aki azt meséli éppen, miért vagyunk mi a legjobban teljesítő ország európában, mivelhogy 5o új munkahelyet létesít nálunk a suzuki. ugyanúgy nem bírom hallgatni őt, ahogyan a gőgös pedagógus kollegina szavait sem, ki ugyancsak súlyosakat mond. sűrű riporteri bólogatások közepette, nevelésről, oktatásról, a nemzet szép ízlésesen megtervezett jövőjéről van szó. kinyilatkoztat, magyarázkodik, színlel a kormány, (közre)működik a (köz)média

az elhallgatott részletek, a megalapozatlan konklúzió, a koherencia teljes hiánya, bármiből bármi levezethető. veszni látszik a fejsze nyele. ez a rossztanulófelel. ez a körömszakadtáig politika. és ők az általánosan beindított defenzíva vezérszónokai, a hazánkban ideiglenesen kiválasztódott vezető elit

_______________

(+) v.ö. http://nepszava.com/2012/11/velemeny/csepeli-gyorgy-parlamenti-doktorok.html

rögös eszmék

érthető, hogy a hazaeshaladas.blog.hu-tól kezdve a humbug médiáig ma már mindenki a 7 szűk esztendőről beszél. arról, mely majd a következő kormányra nehezedik. arról, melynek elrendeltetését hetedhét országon túlról a két éve egyfolytában hunyászkodva hetvenkedő miniszterelnökünk lesz kedves kormánykommunikálni a maga szokott modorában

dehát többen még mindig az elempénél tartunk, emésztgetve, hogy nem tudtak megegyezni, hogy hasadtak. úgy néz ki, nem lett egy a tábor, nem lett egy a zászló. egyik felük tovább tart a zöld ösvényen, a másik felök, a platform, együtt lépne szélesebbik útra. kerültek jó emberek ide is, meg oda is. a kibicnek, akinek a bőrire megy a játék, ennek megfelelően legalább kétféle véleménye lehet

A. elvekhez ragaszkodni tiszteletre méltó dolog. rögeszmékhez viszont nevetséges, itt és most inkább tragikomikus. röhögünk eleget fájdalmunkban az unortodoxiájához makacsul ragaszkodó kormányon. hétvégi döntésük után (hogy nem az együttel együtt) ímmár az elempé is nevetségek tárgya

vélhetően az emberek többsége nem absztrakt elvekre szavaz, hanem hiteles személyekre. olyanokra, akik őket és nem önmagukat képviselik, nem saját ködképeiket kergetik. gyurcsányékkal tökölni, frontot viselni a levitézlett baloldallal, rögeszme. sukorózni, ösződi beszédezni, bajnaizni, nyócévezni, turulozni, határontúlozni és nem a határon inneni valósággal törődni, ez ma kevés embert érdekel létproblémák súlya alatt

talán többünket most éppen az érdekelne, hogyan lehet visszaállítani a normális élet feltételeit egy romhalmaz országban. ez pedig nem különállással, pártérdekek körülhatárolásával és deklarálásával kap nagyobb esélyt. sokkal inkább együttműködéssel, az együttmúködési szándék kinyilvánításával – hogy eljőjön a nap

B. van abban valami igazság, amit a szóvivő említ, szakítani kell végre azzal a gyakorlattal, hogy mindig valami ellen és nem valamiért küzdünk. vagyis se jobbra, se balra, hanem előre. ennek a vonalnak a követésében éppen úgy(?) akadály a mostani kormány, mint a korábbiak

várható-e a megújulás programja a fidesztől leválók szemében a korábbi főbűnöket elkövető szocialistáktól? az erre nemmel válaszolóknak adhat ajánlatot egy megfelelően vezérelt szimpatikus és fiatal elempé

a bölcs beszédű közgazdász professzor tiszta logikája vonzó lehet azoknak, akik nem a két rivális tömb között kívánnak választani az eddigi csalódások után, hanem valami másban bíznak. nem egy ugyanolyanra sikeredő más politikában, hanem egy igazán más programban – ha majd eljő a nap