elsinkófálók

a politika a semmihez nem értő gátlástalan söpredéknek ad életteret, kiváltságokat, és nem is akármilyen megélhetést. tessék csak végignézni pl. az önkormányzatokon, ahol a közösség problémáinak kezelése helyett mindennél fontosabb a megfélemlítés, a zavarkeltés, a tisztességes munkához nem szokott karrierpolitikusok önkényeskedése, hatalmaskodása. ezeket el kell zavarni, ki kell közösíteni, itt nincsen helye a kompromisszumnak. az emberek valódi többsége élni, dolgozni akar, alapvetően korrektségre és szabadságra vágyik. csak egyetérteni lehet TGM sokkal kultúráltabban előadott és kellőképpen meg is indokolt megállapításaival [ld. A küzdelem szépsége, ÉS 2o11. július 22]:

“… az utóbbi két évtizedben gyakorolt és csődöt mondott parlamenti és helyhatósági politika (‘pártpolitika’) folytathatatlan”
“… meg kell szűntetni a politikai osztályt amely ma már a maga egészében […] akadálya a szabadság felé tartó politikai fejlődésnek” 
“Ha a diktatúra által elsinkófált államunk elvitatja a többség különféle alkotóelemeinek legitimitását  […] , akkor nekünk a magyar népnek is meg kell vonnunk a diktatúrától a legitimitást…”
Advertisements

ponthatár

két kategóriában blogolok, megkísérelve a gondos megkülönböztetést: szubjektív vs. objektív

— ha arról blogbejegyzek, hogy imádom a vezért, mert hasonlít az árvalányhajas kerti törpémhöz és tetteit hujjogva az új jövő igéretének tekintem, ez biztosan nem objektív kategória

— ha pontosan idézzük Schmitt úr levágható/eltehető garancia-nyiatkozatát  a nyugdíjak megőrzéséről, majd a nem sokkal későbbi MTI közleményt, miszerint a köztársasági ellnök aláírta a nyugdíj rendelkezéseket alaposan érintő alkotmány módosítást, akkor ez a bejegyzés nem szubjektív kategória

hogy egy frissebb példát is mondjunk az objektív kategóriára, merthogy a jelen bejegyzést éppen erre szánnánk, vegyük a felsőoktatást

a minap megállapították az idei felvételi ponthatárokat, és úgy alakultak a dolgok, hogy a lehetséges 48o pontból a Corvinus Egyetem (vagyis a Közgáz) karaira szükséges a három legmagasabb pontszám az államilag támogatott felsőoktatási intézmények közül, számszerint 463, 457, és 453 pontok

a HVG egy korábbi információja szerint a felsőoktatási helyek közül felszámolásra kerülnek a Corvinus karai, és azokat az ELTE, a BME, és a Szt István (az a gödöllői) egyetem vennék át

ez itt idáig objektív kategória. de ami most következnék, az szubjektív kategória lenne, túl szubjektív – ide sem merem írni

nicsak

 
A HÍR: 
“Megállapodást kötött a csoportos létszámleépítésről a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), valamint 11 szakszervezet…”
 
A NICSAK:  
a hatalom tényleg hajlandó volt tárgyalni a politikai tisztogatásról (a mintegy 55o ember azonnali elbocsájtásáról)?
 
A KÉRDÉS:  
no vajon miben állapodott meg a hatalmi szerv az érdekképviseleti szervekkel? vagyishogy mit enged a szakszerv, és ezért mit kap cserébe?
 
 A VÁLASZ: 
az érdekképviseletek vállalják — hogy ELÁLLNAK a július 5-én bejelentett demonstrációtól
ennek fejében viszont — a csoportos létszámleépítést továbbra is szakmailag megalapozatlannak TARTHATJÁK
 
NEM SEMMI!

hajrá

Esztergom gyönyörű város és egy “gyönyörű” modell. jól tanulmányozható, mikéntis teszi tönkre a polgárok életét egy tucatnyi bitang ember,  akiknek a kalandorpolitikáját nem fogadja el az egyébként jobboldali beállítottságú város lakosságának többsége.  gondolom én, a nem esztergomi, hogy pontosan ezért nyerte el  kétharmaddal egy független polgármester a korábbi hírhedt fideszes helyét, akinek 8 évig alkalma volt szétverni az érseki várost, most pedig alkalma van ellehetetleníteni annak működését.

és ezt a sunyi bandát csak azért nem lehet elsöpörni, ki a szemétdombra, mert a helyzet rendezéséhez szükséges közigazgatási lépések egy még sunyibb diktátornak presztizs veszteséget jelentenének. inkább vesszen a város? vesszenek polgárai?

de akkor kik azok a magyarok a “Hajrá magyarok”-ban meg a “Hajrá Magyarország”-on?

ajtódíszek

kedves fiatal barátom gyermekkora óta vasutasnak készült és álmát meg is valósította a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után. pedig bármi lehetett volna belőle, szinész, író, focista, serfőző, mindenhez tehetsége volt. amikor hosszú évek után találkoztam vele a nyáron, megtudtam, hogy magas vezető állásig vitte a vasútnál, megnősült, és négy kisiskolás gyermekük van.

– no lesz, aki megtermeli a nyugdíjamat – viccelődtem vele, mire ő elkomorult

– te csak azt hiszed, barátom – mondta

– ezek itt egy fillér adót nem fognak fizetni, mindegyiket németre taníttatom, amilyen gyorsan csak lehet, el innen, el ebből az országból…

ez a beszélgetés még a Nemzeti Erőforrás Minisztérium zseniális kezdeményezését megelőzően történt, mielőtt az első Isten hozott! ajtódíszeket szétosztották volna a kismamáknak a Szent Imre kórházban. erősen kétlem, hogy barátomék visszamenőlegesen (ahogy az egyébként történni szokott) megkapják a négy jól kiérdemelt ajtódíszt, még kevésbé, hogy ráhajtanának egy újabbikra. ennél sokkal valószínűbb, hogy évek múlva saját ajtódíszt tűznek majd a félfára: “Isten veled, hazám!”

vígasz

választott kormányunknak és az őket szolgáló kiválasztottaknak napi rutin csak úgy sáros bakancsosan keresztülgyalogolni tucatnyi kiöregedő bírón, a közgazdasági egyetem alig 200 diákján, 500 média munkáson, többezer kezdő orvoson, a 30ezres érseki városon, 35ezer bohócforradal-máron, néhány millió elszegényedőn, a határon túliak reményein, vagyis a 15milliónyi magyarság nem kiválasztottainak életén

sovány vígasz, mégiscsak vígasz látni azt, hogy ez a paranoiás pökhendi banda, mely pillanatnyilag az országban garázdálkodik, mennyire be tud tojni a nem több mint félmillió rádió hallgatótól, akiket egyáltalán érdekelhetnek a pártpropaganda mentes, szabad vélemények és az intellektuális Klubrádiós beszélgetések. úgy látszik, a kiválasztottak sincsenek többen…

rémálom

az ímmár egy éve zajló országos tisztogatásokról, leépítésekről, átszervezésekről, látszattevékenységekről eszembe jut egy visszatérő rémálmom

az írásbeli vizsgán kiosztják az A4-es papírokra nyomtatott tételeket. még el sem tudom olvasni a feladatokat, a munkalapok széthullanak, leesnek a padlóra, összekeverednek az üres piszkozat papírokkal. felszedem, keresgélek, rakosgatok, semmit nem találok. telik az idő, körülöttem a padokban már adják be a dolgozatokat… átizzadva felébredek.

milyen jó volna a mai valóságos rémálomból is egyszerre csak felébredni

(pénz)ügyesek

volt szex a hotelszobában – ezt senki nem tagadja
az egyik fél szerint közös megegyezéssel – a másik fél szerint erőszakkal
az egyiknek hisznek – a másik szavahihetőségét vizsgálgatják
az egyik fél nyilván szavahihető – a másik fél valószinű nem
ami a hotelszobát illeti – mintha mi sem történt volna
annál több szó esik pénzről – nagyon sokról