ajtódíszek

kedves fiatal barátom gyermekkora óta vasutasnak készült és álmát meg is valósította a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után. pedig bármi lehetett volna belőle, szinész, író, focista, serfőző, mindenhez tehetsége volt. amikor hosszú évek után találkoztam vele a nyáron, megtudtam, hogy magas vezető állásig vitte a vasútnál, megnősült, és négy kisiskolás gyermekük van.

– no lesz, aki megtermeli a nyugdíjamat – viccelődtem vele, mire ő elkomorult

– te csak azt hiszed, barátom – mondta

– ezek itt egy fillér adót nem fognak fizetni, mindegyiket németre taníttatom, amilyen gyorsan csak lehet, el innen, el ebből az országból…

ez a beszélgetés még a Nemzeti Erőforrás Minisztérium zseniális kezdeményezését megelőzően történt, mielőtt az első Isten hozott! ajtódíszeket szétosztották volna a kismamáknak a Szent Imre kórházban. erősen kétlem, hogy barátomék visszamenőlegesen (ahogy az egyébként történni szokott) megkapják a négy jól kiérdemelt ajtódíszt, még kevésbé, hogy ráhajtanának egy újabbikra. ennél sokkal valószínűbb, hogy évek múlva saját ajtódíszt tűznek majd a félfára: “Isten veled, hazám!”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s