takaroggy

szokás elmondani a miniszterelnököt mindennek, szidalmazni a nyomorultat. mert hát, most már nem vitás, meg is érdemli. ám mindez őt nyilván nem érdekli, hiszen el sem jut hozzá. a D-dayről azért csak az orra elé kerülhetett egy-két beszédes tábla, aminek talán nem örül (dehát ennek semmi jelentősége)

a véleménynyilvánítók dühét vezeti csak le a  temérdek gúnyos beszólás, a testi és szellemi fogyatékosságaira, hitére, családjára, vidéki származására, mentális állapotára vonatkozó megszokott utalás. ezeket a “becézéseket” az elégedetlenkedők egymásnak szánják, és észre sem veszik, hogy azok már-már megbocsátással járó törődésként is értelmezhetők. az egymásra utaltak kapcsolata ez, munkavállaló a főnökéről, orvos a betegéről, apa a hülyegyerekéről nyilatkozik így bizalmaskodva, szűkebb körökben

a magam részéről azokat a bárhol, bármikor vállalható, megalapozott kritikákat, szigorú véleményeket látom szívesebben, ahol nyoma sincsen a szenvedélynek, sőt még a gyűlölt név sincsen kiírva. nehogy már valaki azt higyje, hogy mindenki más ártatlan, hogy itt csak egyetlen embernek a jóságán-rosszaságán múlnak a dolgok

– pedig nagyrészt azon… úgyhogy, ha nem is vagyok elragadtatva tőle, tulajdonképpen maradhat a takaroggy

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s