lapszemle

a mai városi ember alig nyitja ki szemét, reggelenként nem az újságért nyúl, hiszen ott sincsen, hanem nyomja a computert, ami ott van. le sem kellene zárni éjszakára. legalábbis feleségem így képzeli el a mai városi embert, beleértve férjét. a gépet pedig éjjelre mindig gondosan lezárja, ne fogyasszon. legyen neki igaza

minden reggel szinte ugyanaz. kávé, fogmosás, az on-line lapok magukkal foglalkoznak. ontják ugyanazt a változatosabbnál változatosabb rosszat, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazzal a rutinos felületsséggel. ugyanazoknak az egyre letompultabb polgároknak, mint akinek a feleségem engem is tekint

egyre kevesebb pénzért egyre kevesebbet nyújtanak a portálok. napról napra élnek, koldulnak, publikálnak, koldulnak, publikálnak, nem henyélnek. bloggerló táboraik legnyagyobb örömére egyre kevesebb időt igényelnek a felháborodások, átkok, szitkozódások, az ezerszer leírt és visszakapott menetrendszerű beszólások. upload, download. hunyorogva, csipásan is pillanatok alatt elvégezhető betáplálások, a napi dühadaggal való feltöltődés munkába menethöz

szombat, hétvége, az csöppet más. olyankor jut kis idő ábrándozni róla, hogy mi lenne, ha lennének közszolgálatot ellátó és élvező szakemberek. akik attól azért nem halnának éhen, vagy ha igen, akkor akiknek legalább nem repedezne a gerincük az igyekezettől, nem sorvadna a nyelvük, nem higulna az agyuk. ahol a köz érdeklődését szolgáló értelmes emberek értelmes dolgoknak néznének utána, azokat értelmesen kibogoznák, feldolgoznák, megírnák, megtanítanák. hogy mindezt az értelmes olvasóik értelmesen elolvasnák és értelmesen megbeszélnék, hogy kedélyesen elvitatkozgatnának a haza és a világ ügyeiről a hétvégi kuglizás közben

és akkor az önfeledt és krónikus elektrónikus lapszemlézések közben van, hogy csoda történik, ami már önmagában is csoda a mi egyre valóságosabb viszonyaink között. ámde a csodákat nem várni kell, mint ezt a mostani tünemény nyomán váratlanul megtudtam, hanem elibük kell menni

van nékem is egy lengyel ismerősöm, akivel dwa bratanki vagyunk, aki időnként fölhív telefonon Wroclawból. most is a lezajlott választásaik után. kérdezi, hallottam-e, hogy Budapest ott van náluk. mindenki azon röhög az országban, hogy van egy világoskék rész a térképen, mely a polgári fronté, egy sötét és sokkal kisebb a Jaroslaw Kaczynski pártjáé, ami a Budapest

kifaggatom Michalt, hogy egyáltalán megértsem, mi ebben a vicc, jól értem-e, hogy a sötét is kék… ki- és lemerülések után milyen jól jön a blogomban valami friss, a szörnyű de valós fősodorban maradó téma, a kisérteties párhuzam, ennek a két eszelős dwa bratankinak, Kaczynskinak és a magyar miniszterelnöknek egymást támogató, européneri ívű vetélkedése

nekiindulok hát az irodalmazásnak, hogy legalább annyit megtudjak mi a lengyel pártok hivatalos neve, hatalmi harcuk eddigi története. és mi az, amiben a dicsőséges dwa bratánkik kedélyes házipálinkázás helyett közös és kegyetlenül értelmetlen nemzetrontásos tevékenységeikben lelnek egymásra, vagyishogy mi itt a vicc. és akkor az első lépésre megtörténik a csoda. pedig még csak szerda van

a Hírszerző portál jön föl a rákeresőben, benne ott egy Varsó-Budapest vakvágányon száguldó gyorsvonat szakszerű, humoros, szenzációsan megírt ismertetése. az a Tokfalvi Elek (Seres László?) publicisztika, amit bloggerló amatőrként meg sem lehet közelíteni. minden, ami ott le van írva, annak le kellett lennie írva valahol, valamikor

ha nem így lett volna, akkor mérhetetlenől gyöngébben, valami amatőr blogjában

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s