megszabadulás

 
“… de igenis leviszi majd rólam, amit én akarok,
környezetem és családom, szociális körülményeim,
s vele minden bizalmatlanságom, tétovaságom,
mások múltját, mit rámraktak,
csak nem gondolod, hogy ez mind majd rajtam marad,
csak nem gondolod…? ” /Cseh – Bereményi, Désiré és az eső/
 

én akkor most egy kicsikét jobbra tolódnék, odébbállnék, mint Antoine vagy Désiré

tudom jól, egy lépés jobbra nem megoldás semmire, legföljebb azt az illúziót keltheti, hogy veszem még és fölfogom, amit a gyerekek és unokák beszélnek, akik a 44 évig tartó hatalomról csak hallottak, de a bűnei miatt azt a kort és korosztályt nagy ívben és jogosan megvetik. ahogy ma hallgatom a hangzavart, és érzékelem a tanácstalanságot, meg is érdemeli az a kor és korosztály, ahová én is tartozom, a tartós és nem választási ciklusokra szóló megvetést

nem próbáltam, de tudom, nem esik majd nehezemre szót érteni a gyerekekkel, megérteni miről beszélnek. ha jól (rosszul?) meggondolom, hasonló indíttatású volt a csendes egyetértés annak idején egymással, kortársainkkal is. a szülők és nagyszülők többségének túlélési stratégiái a “kettős neveléssel”, az imitált és kényszeredett közösségi részvételekkel, a kiölésre itélt nemzeti hagyományok ébren tartásával, a betyárbecsület és tisztesség számonkérésével egy-egy meggyőző jelzése lehet, hogy mennyire hasonlóan gondolkodtunk. egymásra voltunk utalva, szükségünk volt az egyetértésre

nem “belűlről megváltoztatni” akartuk azt a rendszert, az biztos. inkább néma megvetéssel igyekeztünk  nem tudomást venni a kommunistákról, a dologkerülő sztupid politikai hálózatokról, a szellemi prolikról, akik személyes hasznokat lesve és főleg cinikusan mentek bele a nemzetet kiszolgáltató szovjet játékba. szívből utáltuk a beszédeiket, a műveletlenségüket, a jelenlétüket. kivétel nélkül megvetettük a “kádereket”, mert hazudtak, mert korlátoltak, tehetségtelenek és pofátlanok voltak

fiatal diplomásnak tudatformáló élmény volt bekerülni közéjük az Életbe (úgy mondták akkor, nagybetűvel). van, aki azonnal ki is lépett onnan, és mintegy hat havi termelési tapasztalatok alapján megalapozta írói életművét (információ nem hiteles, de meg lehet kérdezni tőle)

én maradtam, és így, ha nem is szó szerint, legalább hitelesen idézhetek a friss intézetigazgatónk iránymutató április 4-i beszédéből. arról szónokolt, mennyire sajnálja, hogy édesanyja 24 órával korábban szülte őt, milyen nagyszerű lenne pedig születésnapját együtt ünnepelni itt felszabadulásunkkal

ez még megbocsájtható idiotizmus egy munkás származású “tudós” igazgató részéről, ettől akár polgári származású államelnök is lehetett volna belőle egy másik rendszerben. az azonban egyenesen gusztustalan volt, amikor egy alkalommal főosztályvezetőnk beugrott hozzánk – ha már itt járok gyerekek a részlegnél, el kell mondjam nektek, minden rendben van, minden rendben lesz – mondta, majd lassan kihátrált az irodából, miközben nyeles fésűjét előkapva farzsebéből félretartott fejjel gondosan végigsimogatott hajzatán

az igazsághoz tartozik, voltak a részlegen nagyon rendes párttagok is. Annuska például, egy ezredes felesége, akit a BM-es összekötő főosztályvezető (nem a fésűs, a fehérköpenyes) révén nyomtak be az irodára, ő rendkívűl buta és egyben rendkívül jóindulatú teremtés volt. szemtelenkedéseinket jól tűrte, sőt emlékszem, egy párttaggyűlést követően még azt is elárulta, hogy a hétvégén (miután az üzletek bezárnak) országos áremelést fognak bejelenteni, úgyhogy jobb lesz, ha pénteken jól bevásárolunk. úgy is lett, és az új mechanizmus idején ez többször is megesett

node térjünk csak vissza a mához, a teljesen máshoz, vagyis a sokkal jobbhoz. a mostani szinte korlátlan hatalom azt használja ki, de rendesen, hogy az emberek többsége ma is azzal az utálattal gondol vissza a közelmúltra és uralkodóira, ahogyan az itt egy szuszra el lett szavalva

az azért érdekes (amennyiben ez rá a megfelelő kifejezés), csak hogy minden teljesen más és sokkal jobb legyen, az emberek azt is elnézik a mostani bábkormánynak, ha ugyanilyeneket, nem egyszer ugyanazokat alkalmazzák, akik egyszer már bizonyították valahol rátermettségüket a munkakerülés és a tevőleges alkalmazkodás frontjain. ez utóbbi nyilván(?) a modern ember sajátja kell legyen a nemzetközileg is fokozódó helyzetben, a gazdasági, politikai, ideológiai és minden egyéb fontos hierarchiák hálóiban

ám a legnagyobb támogatást a mostaniak mégiscsak attól az odakozmált maradék baloldaltól kapják, amelyik nem fordult a visszájára. egyéb szerepre nem is volna alkalmas ez a társaság, de arra nagyon, hogy ébren maradjon az utálat a bágyadó baloldali utórezgések iránt. a szocialisták zártkörű és végeláthatatlan pókerjátszmái, a volt miniszterelnök zagyva és ripacs vád- és védőbeszédei (hol ez, hol az) teszik a legnagyobb szolgálatot a mai szellemi proliknak

konkrétabban ugyanazoknak, akik bármikor, bárkinek hajlandók, és bármire. akik dologkerülő sztupid hálózataik kiépítésével, személyes hasznokat lesve és legfőképpen cinikusan mennek bele a nemzetet kiszolgáltató, nagy magyar játékokba. a mai fiatalokkal együtt szívből utálom őket, beszédeiket, a műveletlenségüket, arrogáns jelenlétüket. kivétel nélkül megvetem mindet, mert hazudnak, mert korlátoltak, tehetségtelenek és pofátlanok

és ez az egész díszes társaság íme innen, kicsikét jobbról, az életre, örömökre, alkotásra, az igazi megszabadulásra születő fiatalok nézőpontjából mintha sokkal tisztábban kivehető volna

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s