lakájsors

leírjuk és elmondjuk a kormányról, pártjukról, vezetőjükről, lakájairól, hogy dilettánsok, bunkók, tahók, szemetek, ki-ki a maga stílusérzéke, temperamentuma szerint. legutóbb Hamar Zsolt mondott véleményt “El a kezekkel Christoph von Dohnányitól!” címmel a Népszabadságban (2011. október 26). cikkében azonban egyetlen a fentiekhez hasonló szó sem szerepel, kivéve a “lakáj”

a cikk így fejeződik be: “…még hogy pert fontolgat ellene [Dohnányi ellen] a Magyar Állami Operaház! … Hátrább az agarakkal, politikus urak és lakájaik!” a cikk így kezdődik: “Magyar karmester vagyok – magyar és karmester. Magyarságom többek között Bartók Bélában, illetve Ady Endrében gyökeredzik… Vajon Bartók Béla ha ma itt élne, mit tenne? Ismét csomagolna?”

Hamar Zsoltról azt lehet megtudni az internetről, hogy évekig Kocsis Zoltán zenekarának volt állandó karmestere, majd Pécsen vezényelt 8 évet, miközben szép nemzetközi díjakkal és vendégszereplésekkel töltődött föl szakmai életrajza

a Magyar Állami Operaházról meg azt lehet tudni, hogy Dohnányi szerződésszegése miatt fog pereskedni, aki váratlanul lemondta budapesti fellépését. a neves művész az ellen tiltakozik, hogy Budapest főpolgármestere egy közpénzből fenntartott állami színház vezetőinek olyan embereket nevezett ki, akik a XX század borzalmait előidéző eszméket vallják és hangoztatják

feltétlen ide tartozik, hogy Ókovács Szilvesztert, aki Hamar Zsolt cikkére nyílt levélben válaszol (Népszabadság, 2011. október 3o), a miniszterelnök személyesen nevezte ki nemrég az Operaház miniszteri biztosává. teljesen érthető tehát, hogy ő válaszol. levelét így kezdi: “Kedves Zsolt! Magyar vagyok, nem lakáj.” (az “itt a nyilam, mibe lőjem” kezdetű leveleit Ókovács még Operaházi, illetve pár hónappal előbb, Duna tévés igazgatói kinevezését megelőzően szerkesztette, és máshová címezte🙂

ha valaki eddig azt gondolta volna (mint én), hogy végre egy normális közszereplő, igaz hogy a kormányfő embere, de önálló véleménye van, ért a dolgához, nem betanult leckét mond föl, nem ideges amikor a riporter kérdezi, nem fölényesen lemosolyog, nem leugat, hanem érvel, mintha józan kultúrember lenne, az most csalódni fog, mikor elolvassa a válaszlevelet

pedig nem állt messze tőle, hogy elhitesse az olvasóval, hogy ő nem lakáj… kiindulásul ugyanis jó érzékkel hasonlítja  az Új szinház új vezetését berlini új nácikhoz, és orosz kommunista sejtekhez. az is mind igaz, hogy egy egyoldalú szerződésbontásnak anyagi következményei is vannak. a lakáj ezután tört elő belőle

Ókovács megbízott főcselédhez méltó, agyafúrt módon fordítja Hamar Zsolt aggódó igazságai ellen urának bizonyára hízelgő, nagyképű, és jól átgondolt műfelháborodását.  “Igen, a nagy Dohnányit perbe fogjuk” – veti oda diadalmasan, aki megkárosította a magyar adófizető állampolgárt. “politikának nincs helye a mi falaink között se pró, se kontra” – mondja a cseléd, mintha őt, az igazgatót és a Magyar Operát érte volna az arcpirító figyelmeztetés, nem pedig kultúratipró megbízóját

nem meglepő a mellébeszélés, a nemzeti kultúra parancsra történő semmibe vétele, legalábbis annak nem, aki ismeri a lakájok lelki világát. hogy ki az igazi bajnoka az ugarlét elleni küzdelemnek, Hamar karmester vagy Ókovács igazgató, azt pedig döntse el az olvasó, meg az utókor

One thought on “lakájsors

  1. follow up: mit tesz isten, ezek után sorban mondják le a meghívott nemzetközi sztárok a szereplést az Operánál. gyönyörű… hát nem éppen erről a félelméről beszélt Hamar karmester?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s