legfelsőoktatás

az államapparátus legkiválóbbjai mostanában szorgalmasan járnak az iskolákba eligazítani, tájékoztatni. az állam-, ház-, és miniszterelnökök, nem utolsó sorban Matolcsy miniszter élenjáró ideológiai építő igyekezete több szempontból is méltányolandó

— először is ezek az önként vállalt szereplések egészséges önbizalomról vallanak. merthogy a hallgatóságot nem kudarcaikkal, szorongásaikkal traktálják, legfeljebb nemzetközi szorongattatásaikkal, de leginkább halmazatos nemzetépítő sikereiket tárják bátor és leplezetlen őszinteséggel a hallgatóság elé

“Elindult egy politikai megújulás, egy kormányzati megújulás,
az állam teljes átalakítása; az első csatát, az egyensúly csatáját
már megnyertük, s most áttérünk a gazdasági növekedésre”
/2o11. November 19. Matolcsy előadása a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán/

— másfelől az elit bölcs önkritikájáról tanúskodik a fellépéseik megválasztásában tanúsított körültekintés. hiszen nem parttalan nemzetgyűléseken teszik ugyanezt, ahol az érettebb és többnyire vegyes hallgatóság félreértené, esetleg megdobálná őket, hanem a hadrafogható, nyitott értelmű, türelmes fiatalság előtt

“… ne csak azt válogassuk meg jó alaposan, amit megeszünk,
hanem azt is, amit az elménkkel fogadunk be. Ne érjük be másodosztályú,
elszigetelt vagy elavult tudással, félinformációval! Ne érjük be a kevéssel! 
Hiszen ebben az esetben még a ‘túlzott beviteltől’ sem kell tartanunk, mert a
 ‘szellemi túlsúly’ nem éppen egészségkockázati tényező, sőt egyenesen a siker feltétele…”
/2011. szeptember 5. Schmitt köztársasági elnök beszéde a Szent István Egyetem tanévnyitóján/

— így végeredményben a legújabb nemzedéknek is alkalma nyílik, hogy közvetlenül tapasztalhassák a nemzeti elit önmérsékletét, szakmai felkészültségét, szellemi színvonalát, amit mi vénebbek egyébként jól ismerünk. a fiatalok hitét a súlyos szónoklatok csak megerősíthetik abban a demokratikus vívmányban, hogy bárki bármikor bekerülhet bármilyen hatalomba, értelemre, műveltségre, tudásra, felkészültségre való tekintet nélkül – aki ezt nem röstelli

Advertisements

vészhelyzet

amikor nagyon nagy baj van, például ha az emberekre ráomlik a bánya, ha átszakadnak a várost védő gátak, ha maró vörös moslék önti el a települést, ha szétrobban az atomreaktor, akkor és ott mindig megjelennek a vezérek, az igazi parancsnokok, akik valahogyan mindig tudják a dolgukat, akikre, saját érdekükben, mindig hallgatnak a bajba jutottak. a szépen demokratikusan választott “profi” vezetők pedik vagy kussolnak a háttérben, vagy egymásnak esnek, hogy ki a felelős, vagy ellopják a segélyeket, és kizsebelik a megnyomorított áldozatokat, akár egy rablóbanda tagjai egy jó kis western filmben

személyes tapasztalatom, hogy amennyiben valaki a tehetségét és kreativitását valamely célért, egy közösség érdekében vágyik kibontakoztatni, akkor az nem pártalapítással kezdi. akikre hallgatnék mindenki mással együtt, azok nem beállnak valahová, nem gyűlésekre járnak, nem pártfogókra és pénzekre vadásznak, nem azon jár az agyuk, hogy megszerezve a modern tudományos ismereteket, elsajátítva a ravasz kommunikációs technikákat, hogyan lehet az embereket az orruknál fogva vezetni, hogyan lehet a közösségi játékszabályokkal bújócskát játszani. akikre én hallgatnék mindenki mással együtt, azok nem szavalnának, hanem nekilátnának a munkának

egyebek mellett ezért nem bánom, hogy a Milla nem enged profikat az emelvényre. és ugyanezért tartom teljes téveszmének, amikor a felháborodók hiteles(!) ellenzéki pártvezér után sóvárognak

a társadalmi katasztrófa sokaknak nem olyan nyilvánvaló, mint egy tszunami, egy hurrikán, vagy egy földrengés. pedig jelenleg hasonló vészhelyzet van, éppen úgy recseg-ropog alattunk, felettünk, körülöttünk minden. ezt a mostani hazug, kártevő bandát el kell zavarni, bármilyen eszközzel, és nem leváltatni egy másik tökéletesebben tahó, kifinomultabban tisztességtelen bandával. ha igazam van, és ha igazán nagy a baj, akkor pillanatokon belül meg kell jelenjenek a vezetésre született emberek segíteni, megszervezni a mentést. ugyanakkor el fognak takarodni az útból a csalásra szakosodott, semmi máshoz nem értő politikusok és a botcsinálta lakájhad, pártostul pereputtyostul együtt

fallosz

amikor először meghallottam a szót hogy ’fallaszi’ az amerikai egyetemen, kicsit elcsodálkoztam. az rendben van, hogyha a művészetek tanszékén a tananyagban előkerül a férfiasság konkrét vagy metaforikus ábrázolásaként a ’fallosz’, és művészi megjelenítésének freudi és darwinista magyarázatai. de mit keres ez a dolog a matematika alapjai című tárgyban?

hamar kiderül, hogy hangzási hasonlóságon kívül, ’fallaszi’ és ’fallosz’, a két szónak semmi köze egymáshoz. az első szó, fallacy, az igazság ellenkezőjét jelenti, a második szót pedig angolul nem is effel írják, hanem úgy hogy phallus

a fallacy tehát valótlanság, hiba, téveszme, mint egykoron az a megállapítás volt hogy földünk lapos. de fallacy a neve magának a hibás, félrevezető érvelési módnak is. a logikában fallacynak, azaz helytelen érvelésnek nevezik azt, amikor a beszélő egy állítás vagy következtetés alátámasztására, logikailag elfogadhatatlan, hamis, vagy hibás magyarázatot ad

egy laza definíció, mint itt a fallacyé, példákon keresztül szokott világossá válni. “A Föld nem lapos, mert Arisztotelész szerint gömbölyű” – no ez egy akkora fallacy, mint egy ház, ugyanis a “tekintélyre hivatkozás” nem elfogadható bizonyíték. a végtelen sokéle hamis érvelési módra nem nehéz további példákat hozni, elég belenézni az újságokba, csak ki kell nyitni a rádiót. a talált példáknak fallacy típusokba rendezése meg egyenesen szórakoztató(?) hétvégi projekt

1. ” Ahol az IMF járt, és ahol a szervezet előírásai szerint próbáltak kilábalni a válságból, ott abból mindig gazdasági és szociális katasztrófa lett.” – Kövér úr így hülyíti a Fidesz ifjúságisait. mi meg szépen besorolhatjuk a gyönyörű leletet például abba a típusba, amit “ok és okozat összezavarásának” neveznek

2. következő példánkat az ímmár nagyoperett jelleget öltő operaházi témából választjuk. “Először is, Dohnányi karnagy úrnak nem volt érvényes szerződése. Bár közel egy éven keresztül szerettük volna elérni, hogy legyen, de minden igyekezetünk ellenére ez nem sikerült.” – írja a Népszabadságban  Győriványi Ráth György, az Operaház megbízott főzeneigazgatója cáfolva Ókovács korábbi közléseit

miután a kormánybiztos azt írja, hogy “Győriványi úr téved abban, van-e érvényes szerződése Christoph von Dohnányinak: aláírta, visszaküldte, van” biztos ami biztos, megtoldja egy “karaktergyilkolós” (ad hominem) típusú fallacyval, mit sem törődve vele, hogy rögtön saját magát hazudtolja meg:

“Kell-e írnom, hogy Győriványi úré volt ez az egyetlen szerződés? Közalkalmazotti fizetés mellett még soha senki ennyi honoráriumot nem vett fel egy évad alatt az Operaház újkori történetében, mint amennyit a volt megbízott főzeneigazgató úr kvázi kiutalt magának.” 

3. az előző forrásban azonnal itt egy másik fallacy. a kormánybiztos tudniillik pillanatok alatt kirúgja az ővele szembeszegülő főzeneigazgatót, és ezt így indokolja: “A Magyar Állami Operaház hitelét egy vele jogviszonyban álló partner nem ronthatja, így felbontjuk Győriványi Ráth György szerződését.” nos ez kapitális példája annak a logikailag megalapozott retorikai “áligazságos”  fallacynak mellyel a szónok egy logikailag szabályos következtetést szándékozik igazságnak beállítani. holott nyilvánvaló, hogy hamis feltételezéseken nyugvó helyes érvelés nem azonosítható az igazsággal

4. a rohadt magabiztos 2/3-os alkotmányozós kezdet után egyre gyakrabban hangzottak fel a miniszterelnök lakájai részéről az elmúlt 8 év bűnei, amit egyszerűen “vörös hering” típusú fallacynak nevez a szakirodalom, mégpedig a szaga miatt. ezzel lehet ugyanis a vadászkutyák szaglását megtéveszteni és így figyelmüket elvonni a dolgukról

a gazdasági és politikai csőd egyre gyülekező félelmetes jeleire még rohadtabb magabiztosság és még elszántabb 2o évezés a hatalmi propaganda gépezet válasza. sőt, legfrissebben kapóra jön nekik október 23 is, nagyszerű új ötletet ad. a nemzeti ünnep a következő szellemi terméket csalja elő a parlament nagytekintélyű elnökéből: “az előttünk álló húsz év egyelőre borúsnak látszik, nagy részük van mindazoknak, akik 1956. november 4-én a barikád velünk szemben lévő oldalán álltak, valamint azoknak, akik az ő erkölcsi, politikai örököseik.”

ez  az érvelés még csak fallacynak sem nevezhető, ez egyszerűen lófallosz. persze még mindig kellemesebb annál, mint ha minden magyarázat és érvelés nélkül belelövik az embert egy gödörbe