blőrözők

mintha mi sem történt volna (fotó: Szűcs Judith)

csaknem egy hónap telt el, hogy mintegy 4oo tévés között Teszári Nóra műsorvezetőt is, se szó se beszéd, eltávolították a Duna tv kultúrális magazinjától. az ősszel indított Éjjeli Őrjárat műsor maradt, mindössze egy klasszisokkal gyengébb, unalmas hölgyet ültettek be Nóra helyére, aki szemmel láthatóan küszködik a rá nehezedő feladattal

azóta sem tudok napirendre térni a hatalom egyre tartó, teljesen érthetetlen és értelmetlen randalírozása fölött a médiában. legújabban Lomnici Zoltán, a Legfelsõbb Bíróság korábbi elnöke arcának kitakarása teszi a hatalmas pénzek elpocsékolásával fölforgatott közmédiát nevetségessé, miután hitelét már jó ideje elveszítette

az MTVA és az MTI Hírcentrum jelenlegi vezetõi mindent megtesznek, hogy az újságírók gerincét fölpuhítsák, összetörjék. remélem nem lesz könnyű dolguk.  szép példákat láthat bárki, kirúgott fiatalemberek (véletlenül sem kiöregedett kommunisták) tárgyszerű beszámolóit, a NOLTV dokumentum értékű “Híradós voltam – kényszerítettek” című videójában

döbbenetes viszontlátni a 4o év alatt megutált és megvetett bolsevik módszereket. a kirúgottaknak de magának a “blőrözésnek” ugyanis most sincsen közvetlen köze politikához. hacsak az nem, hogy a pozicióhoz jutott párt-komisszárok kényük kedvük szerint bármit megtehetnek a nekik kiszolgáltatott alkalmazottakkal. csak hogy senki ne érezze magát túlzott biztonságban, hogy mindenki féljen valakitől

nagyon sajnálom, hogy egyelőre(!) nem láthatom Teszári Nóra szépen felépített és játszi könnyedséggel levezetett kultúrális műsorait a Duna tévén. szívből kívánom, hogy őrizze meg jókedvét és energiáit normálisabb időkre. addig is azt üzenem a média komisszároknak, hogy lehet szerteküldeni a városba a blőröző brigádot, mert az mégsincs rendjén, hogy az Éjjeli Őrjáratot hirdető óriás plakátokon változatlanul ott mosolyog Nóra a járókelőkre, mintha mi sem történt volna

főpróba

tegnapi zenei élményemből soha nem lett volna blog, ha pár hete a Duna tévétől el nem távolítják  a kedves és tehetséges Teszári Nórát, ha erre nem jut eszembe, hogy ismeretlenül kifejezzem neki őszinte együttérzésemet, ha Nóra facebook oldalán észre nem veszem, hogy a kultúra terjesztését és népszerűsítését ő továbbra is szívügyének tekinti, s ha mindezek után rá nem döbbenek, hogy a kultúra-tipró hitvány hatalomra nem érdemes tovább szót vesztegetni…

érdemesebb az energiákat nevelésre, példák állítására, egymás bíztatására, egyetemes értékeink és hagyományaink ápolására fordítani, ahogyan sok mindenkivel együtt Nóra is teszi

Moses Mendelsshon filozófus unokája, Félix Mendelssohn hetedikes lehetett, amikor megírta ötös számú szimfóniáját. amennyire laikusként látom, a tempó próbára teszi a vonószenekart. az utolsó tételt például többször kell elkezdeni. majsztró Michael Stern, a neves hegedűművész, Isaac Stern fia, kétszer is leinti a zenészeket az első ütemek után. a hegedűsök nevetgélnek, jegyezgetnek, szégyenkeznek

az esti hangversenyre próbál az IRIS zenekar Memphisben. pontosabban annak Germantown nevű önálló igazgatású, és ezért annál sokkal gazdagabb, elegánsabb és kultúráltabb külvárosában. A 18 hegedűst 2 bőgős és 4 csellós egészíti ki, harminc év körüli hivatásos zenészek az ország minden pontjáról. máshol vannak főállásban, sokan szabadúszók, a koncertekre jönnek össze, és néhány napot töltenek csak a városban. a nyilvános próbán körülbelül ugyanennyien ülünk, a fehér hajúak között mindössze két csodagyerek korú fiatal fedezhető föl

a szombat délelőtti főpróbára a jegy ára adóval, kezelési költséggel együtt 12 USD, az esti előadásra pedig 55 USD a belépő. akár Joshua Bell, Yefim Bronfman, akár Kelemen Barnabás, Lynn Harrell, vagy mint most, Elizabeth Hainen hárfaművész lép fel a zenekarral, a korszerű 8oo fős koncertterem fele szokott megtelni. a hangversenyeket szponzoráló gazdag családok mellett ott vannak az ismertebb helyi üzletek, vállalkozók, bankok, hotelek, és maga a város is csupán egyike a támogatóknak

“vajon mi a leghatékonyabb módja a komolyzene hirdetésének? milyen ‘fórumon’ érheti el a koncertszervező a gimnazistát és szüleit?” – kérdezi Teszári Nóra a facebookján. példaként a Jakobi Koncert Kft. kezdeményezését hozza fel: ha valaki magával visz egy 18 év alatti fiatalt a Magyar Villamos Művek koncertjeire, akkor mindketten 1.ooo forintért kapják meg a jegyet, melynek eredeti ára egyébként 4.000-14.000 Ft lenne

igen, a belépők drágák, pedig ebből a bevételből szerintem nemhogy a zenészekre, de még a rezsire is alig futja, sem otthon, sem Amerikában. így a Jakobi Koncert Kft. kezdeményezéséhez hasonlóan nyugodtan fel lehetne ajánlani, hogy közvetlenül az előadás előtt kedvezményes diákjegyeket adjon ki a pénztár

az anyagiakon túl fontos ösztönző lehet egy-egy újszerű műsor megszervezése is. zenész barátaimtól tudom, hogy a zenekarnak mennyire izgalmas dolog együtt játszani a fiatalok helyi kedvenceivel, akik megfelelő színvonalú zenei tudásokat nem a komoly műfajban kamatoztatják

végül, az az érzésem, hogy általában elriasztja a fiatalokat a hangversenyek többnyire rideg és üres protokollja. a magam részéről ezért is szeretem jobban a főpróbákat, ahol a zenészek utcai ruhában, fesztelenül muzsikálnak, mászkálnak, a karmester viccelődik, miközben ott alakul a zene a hallgatók orra előtt. ilyen hangulatú koncertekre szívesebben odamegy a teenager, akár felnőttel, akár barátaival. esetleg még arra is rájön, mennyire szórakoztató tud lenni a komoly zene