jogászkodás

a bírálók szinte kivétel nélkül oda lyukadnak ki, hogy a kormány viselkedése egy rejtély. lépéseik  ellentmondásosak és kiszámíthatatlanok. józan ésszel felfoghatatlan mik a kormány céljai, követhetetlenek a miniszterelnök ötletelései. naponta megerősödhetünk benne, hogy egy olyan világ alakul körülöttünk, amit senki nem kíván

hipotézisek jönnek és mennek, a legbrutálisabbtól, hogy a miniszterelnök nagyon beteg, a legszofisztikáltabbakig, hogy a hatalom megszerzésének és megtartásának nagyon is átgondolt, rejtett unortodoxiájáról van itt szó

nekem is van egy hipotézisem, amit talán érdemes volna végiggondolni, és ha másra nem jó, esetleg közelebb visz a megfejtéshez. segíthet megérteni, mitől embertelen és természetellenes ez a rendszer

azzal kezdeném, hogy a thrillerek, a bűnözők világa, a védők és a vádlók sziporkázó vitái, életünk bizonyos szakaszaiban mindenkit magukkal ragadnak. nem tudjuk letenni a könyvet, odaesünk a tv elé, rohanunk a moziba. maradandó élmény, hogy ezekben a filmekben mindig az igazság győz, a gonoszság pedig védelmezőivel együtt rendre elbukik

az életben nem ugyanígy vélekedünk a bíróságokról, az ügyvédekről, a jogászokról, a bűnökről. amint erre egy jogász ismerősöm felhívta a figyelmememet a jog nem ismeri az igazság fogalmát. nincsen igazság, csak az ügyben szembenálló felek harca van. nincsen élet, ügy van. felháborítónak tartjuk, hogy gyilkosok menekülhetnek meg a bűntetéstől, ha megfelelően felkészült sztárügyvédek védik őket

egy-egy ügy családok életét teszi tönkre, függetlenül attól kinek van „igaza” egy perben. ezért a normális ember igyekszik nagy ívben elkerülni a bíróságokat. az igazságérzetünket semmibe vevő sajátos jogi érvelések elől ösztönösen menekülünk. ha van rá mód, még a tanúskodás alól is kimentjük magunkat

ám hiába iszonyodunk, menekülünk a jogászkodás elől, ide került a mindennapjainkba. nincsenek tények, nincsenek igazságok, eljárások vannak. nagyon érvényes macilaci bölcselete: egy ügy soha nem fejeződik be, amíg nincsen vége. folyik a csűrés mindaddig, míg bizonyos erők, például jobban felkészült jogászok vagy (alkotmány)bírók csendre nem intenek. ilyenkor a szem se rebben, mindössze a stratégia változik, a cél soha

így áll össze a mai thriller, melyben a parlament és a kormány tökéletes bűnügyét, a nagy balhét, alaposan felkészült jogászok és bérenceik csapatai „védik” szerte a közmédiában. a bíróságok kiiktatva, az alkalmi vádlók elhallgattatva, lehetetlenné téve. pontosan úgy, ahogyan ez az eminens jogász társaság az egyetemeken kitanulta a szakma csínját-bínját

ma, és még egy jóideig, a pénz és a hatalom megszerzésének és megtartásának összes trükkjét alkalmazó, elképesztően tökéletes, és tökéletesen arcátlan jogászi bűvészmutatványoknak vagyunk a kárvallott tanúi és a szenvedő alanyai. ez a jogászok kreálta rendszer úgy ahogy van természetellenes és embertelen

Advertisements

viceházmesterné

a fidesz viceházmesteri stílusú és kaliberű szóvivőjének megnyilvánulásait eddig sikerült szó nélkül hagynom. pedig igencsak nehezemre esett a hallgatás

például, mikor az egyik gyönyörű szereplése nyomán nyilvánvalóvá vált (akinek ez esetleg nem volt evidencia), hogy a parlamenti törvényhozás hátországát jelentő kormánypártiak fejében nem országos ügyek járnak, hanem pótcselekvés gyanánt egy gyurcsány lemondatásával foglalkoznak az ő saját pártocskája éléről

dehát mit lehetett volna az ilyenekhez hozzátenni, álmélkodó, hitetlenkedő, felháborodó tényrögzítéseken kívül?

a Közgéphöz odaláncolt LMP-sek ügyében a legutóbbi szóvivői eligazitás alkalmával hitetlenkedésemet követően észre kellett vegyem, hogy ez a viceházmesterné bizony fejlődőképes. lassan mintha felfogná, hogy az országért felelős kormánypárt nevében nyilatkozgat egyes ügyekben. íme ezúttal nemzetstratégiailag fordult a kormányhoz, amint az LMP irodája előtti járdán előkaparta iratait

a pártszóvivő hangsúlyozta, hogy “az állami megbízásokat olyan cégeknek kell nyerniük, amelyek Magyarországon foglalkoztatnak, itt adóznak, és a nyereségüket is itt használják fel. a fidesz ezért arra kéri a kormányt, hogy olyan politikát folytasson a jövőben is, amely elősegíti ezt a célt”

elszomorító – mondta, hogy az LMP-sek a magyar érdekek védelme helyett leláncolják magukat egy magyar cég bejáratához, akadályozva annak működését. az LMP olyan gazdasági érdekcsoportok zsebében van, amelyek az utóbbi időben visszaszorultak. a Fidesz károsnak tartja és elutasítja azt a jelenséget, hogy gazdasági érdekcsoportok harca politikai köntösbe bújtatva jelenik meg

hogy ez az útszélre szorult szóvivés csak megerősíti az LMP állításait, miszerint ma fideszes oligarchák irányítják az országot, akik eddig is ellenőrizhetetlen előnyöket élveztek a közbeszerzésekben, és akik így a gazdaságban, de a törvényhozásban is élet-halál urai?

hogy a párt igazi szándékait ügyetlenkedve felfedő nyilatkozat cáfolná viceházmesternénk fejlődőképességét? á dehogy… mindössze kissé lassan halad a dolog, hiszen ebben az igyekezetében csakis önmagára van utalva. annyit persze megmondtak neki, hogy fő feladata (teljes munkaidőben, és megfelelő apparátussal) a média leszerelése, a fürkészkedők távoltartása, illetve házi hírügynökségük ellátása majomcsemegével. ami, lássuk be, ezúttal pompásan sikerült is