okostojás

megbicsaklik a logika, csak vergődnek az évezredek óta kifogástalannak gondolt érvelések. a skolasztikus logikából kinövő sziklaszilárdnak vélt argumentálások érvényüket vesztik. egy újfajta “energiatakarékos” köznapi logika lép a helyükre átértékelve a hagyományos igazságokat – mondd csak a magadét okostojás…

mára például szinte nevetség tárgyává vált az eddig cáfolhatatlan érvényűnek hitt következtetési minta, az implikáció: ha… akkor. feltétel, következmény

“Ha egy valóban jól működő, értékteremtő és közönséget vonzó színházvezető éveken át fokozatosan kiépíti a maga művészi értelemben ütőképes, összeszokott csapatát, az igen nagy és ritka teljesítmény, amit azzal kell megbecsülni, hogy a fenntartó – jelen esetben az állam – igényt tart az együttes és vezetője  további munkájára.” – így szól Mészáros Tamás feltételes állítása, majd az ítélet igazát alátámasztva idézi a miniszter elismerő szavait

a logika szabályai szerint teljesen közömbös, hogy ki a beszélő, pusztán a feltételben szereplő elő- és utótag igazságtartalma határozza meg az azokból összetett feltételes állítás igazságértékét, a következtetés elfogadhatóságát, érvényességét

1. vegyünk szemügyre egy teljesen ugyanilyen formájú, kissé lekopasztott, hasonló állítást:

“ha jól dolgozol, akkor nem rúgnak ki”

a fenti feltételes állítás igazságértékének eldöntését úgy lehet magyarázni, hogy először külön-külön mindkét résztvevő állításra, az előtagra és az utótagra, elképzeljük az összes IGAZ-HAMIS lehetőséget. tehát a konkrét helyzettől függően

“jól dolgozol” lehet IGAZ, vagy lehet HAMIS

“nem rúgnak ki” is lehet IGAZ, vagy HAMIS

a prédikátum logika csak olyan állításokkal foglalkozik, melyek igazságértéke (IGAZ vagy HAMIS) egy adott helyzetben eldönthető. a színházas fenti példában pl. nem lehet vitás, hogy “jól dolgozol”=IGAZ, hiszen Alföldit agyondícséri a miniszter, és “nem rúgnak ki”=HAMIS, hiszen Vidnyánszkyt nevezi ki a miniszter

sokkal érdekesebb (mert nem csak tényeket, hanem némi meggondolást is igényel) a két állítás együtteséhez, az elő- és utótagokból kialakított feltételes állításhoz (implikációhoz) igazságértéket rendelni. mindezidáig ez úgy történik, hogy a feltételes állítást az egyszerűség kedvéért “ígéretnek” tekintjük (példánkban egy miniszteri ígéretnek). amennyiben az ígéret teljesül, akkor az implikációt IGAZnak kell tekintenünk, amikor az igéretet nem tartják be, akkor a feltételes állítást HAMISnak minősítjük

a fenti példánkban az igéret persze csak akkor áll vagy bukik, amikor “jól dolgozol”=IGAZ, mert amennyiben az előtag igazságértéke HAMIS, nyilván semmiféle igéret nem kérhető számon

az implikáció “igérete” tehát csak egyetlen esetben lesz HAMIS, akkor amikor az előtag “jól dolgozol”=IGAZ és az utótag “nem rúgnak ki”=HAMIS. a másik három variáció mindegyikében az implikáció IGAZ. az implikációs érvelés ilyen formán nemcsak szép, de jól is működik

“kirúgtak? aha, nem dolgoztál jól” 

2. elvileg tetszőleges érvelés, így akár egy újfajta módon értelmezett feltételes állítás is bevezethető a kijelentés logikában. a “jól dolgozik, és kirúgják” állítást miért ne lehetne érvelésként használni, azaz igaznak deklarálni. nézzünk csak néhány hasonló szerkezetet, és konkrét esetre alkalmazva a neki megfelelő új érvelési módot

“ha az mszmp-ben szerepet kapott, nem kaphat állami funkciót” — “mszmp funkcionárius volt, most kormánytag, államelnök, házelnök, stb”
“ha egy magyar a határon kívül él, akkor minden erőnkkel támogatjuk” — “béla határon kívül élő magyar, és szóba sem állunk vele”
“ha eléri a 24o pontot, akkor ingyen tanulhat” — “eléri a 24o pontot, és fizetnie kell”

az új implikációt megkülönböztetésül a hagyományostól nevezzük egyszerűen “szimplikációnak”, utalva rá, hogy használata jelentősen egyszerűsíti az érveléseket, ennyiben akár (szellemi) energiatakarékos érvelési módnak is tekinthető.

ne kerülje el a figyelmet, hogy ezzel a kézenfekvő mestervágással az ilyen állítások igazságértéke minden egyes helyzetben IGAZ (ami persze nem újdonság a logikában, az ilyen ítéleteket úgy hívják, hogy tautológia). a köznapi helyzetekre vonatkoztatva tehát soha nincsen “hazugság”, talaját veszti a kritika, az érvelőnek  a tényektől teljesen függetlenül, bármely konkrét helyzetben igaza van – mondd csak a magadét okostojás...

3. amig mindkét típusú implikáció jelen van mindennapjainkban (kormány nyilatkozatoktól publicisztikákig), addig nagyonis meghatározó jelentőségű, hogy ki mondja az ítéletet, hogy melyik rendszeren belül történik az érvelés

végeredményben a miniszter és a színigazgató példájától indulva egy sokkal általánosabb tanulsághoz érkezünk: a mai viszonyok között teljesen értelmetlen a kérdés, hogy kinek van igaza, hogy ki hazudik, és ki nem

egyrészt jogosan válnak nevetségessé a hagyományos és egyetemes érvrendszert alkalmazó kritikák (pl. Molnár Tamásé), amikor az új energiatakarékos érvelés ellenében az igazságot firtatják. ugyanakkor a hatalom kegyes konzultációs készségét jelzi, amikor miniszterek és államtitkárok az egyetemes érvrendszerhez ideiglenesen alkalmazkodva indoklásba bocsájtkoznak (pl., mikor mégis kell tandíjat fizetni)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s