vezető elit

ott trónolnak a doktorok olcsón beszerzett vacak kis vagy még kisebb ( jogi) doktorátusokkal, havi egy millás javadalmakért a kossuth téren és környékén(+). nincsen idejük (és persze merszük sem) a nyilvánosság elé lépni, mert ugye dologidő van. bár a jövő évi költségvetés és a személyi vagyonbevallások időre befejeződtek, a munka dandárja még hátra van. el kell készüljenek az önmegválasztási törvénnyel is, hiszen itt a nyakukon a bajnai

a bérből és gombnyomogatásból élő grémium símaszavú és arculatú vezérszónokaikra bízza az elkerülhetetlen nyilvános szerepléseket. ahogyan azt az egyre elviselhetetlenebbül zakatoló propagandagépezetük éppen kitalálja. eddig nemigen volt nyilatkozat nyócév mentesen. most a bajnai kerül mindenüvé, buszfarháttól szónoki mellékszólamokig. és persze lázasan megy az európa leigáz. kissé kárörvendően konstatálom, ezek most fosnak

nézem, de nem hallgatom a kormányszóvivőt, pedig szorongása szórakoztató. ugyanúgy nem hallgatom, ahogyan elődjét sem, aki azt meséli éppen, miért vagyunk mi a legjobban teljesítő ország európában, mivelhogy 5o új munkahelyet létesít nálunk a suzuki. ugyanúgy nem bírom hallgatni őt, ahogyan a gőgös pedagógus kollegina szavait sem, ki ugyancsak súlyosakat mond. sűrű riporteri bólogatások közepette, nevelésről, oktatásról, a nemzet szép ízlésesen megtervezett jövőjéről van szó. kinyilatkoztat, magyarázkodik, színlel a kormány, (közre)működik a (köz)média

az elhallgatott részletek, a megalapozatlan konklúzió, a koherencia teljes hiánya, bármiből bármi levezethető. veszni látszik a fejsze nyele. ez a rossztanulófelel. ez a körömszakadtáig politika. és ők az általánosan beindított defenzíva vezérszónokai, a hazánkban ideiglenesen kiválasztódott vezető elit

_______________

(+) v.ö. http://nepszava.com/2012/11/velemeny/csepeli-gyorgy-parlamenti-doktorok.html

Advertisements

rögös eszmék

érthető, hogy a hazaeshaladas.blog.hu-tól kezdve a humbug médiáig ma már mindenki a 7 szűk esztendőről beszél. arról, mely majd a következő kormányra nehezedik. arról, melynek elrendeltetését hetedhét országon túlról a két éve egyfolytában hunyászkodva hetvenkedő miniszterelnökünk lesz kedves kormánykommunikálni a maga szokott modorában

dehát többen még mindig az elempénél tartunk, emésztgetve, hogy nem tudtak megegyezni, hogy hasadtak. úgy néz ki, nem lett egy a tábor, nem lett egy a zászló. egyik felük tovább tart a zöld ösvényen, a másik felök, a platform, együtt lépne szélesebbik útra. kerültek jó emberek ide is, meg oda is. a kibicnek, akinek a bőrire megy a játék, ennek megfelelően legalább kétféle véleménye lehet

A. elvekhez ragaszkodni tiszteletre méltó dolog. rögeszmékhez viszont nevetséges, itt és most inkább tragikomikus. röhögünk eleget fájdalmunkban az unortodoxiájához makacsul ragaszkodó kormányon. hétvégi döntésük után (hogy nem az együttel együtt) ímmár az elempé is nevetségek tárgya

vélhetően az emberek többsége nem absztrakt elvekre szavaz, hanem hiteles személyekre. olyanokra, akik őket és nem önmagukat képviselik, nem saját ködképeiket kergetik. gyurcsányékkal tökölni, frontot viselni a levitézlett baloldallal, rögeszme. sukorózni, ösződi beszédezni, bajnaizni, nyócévezni, turulozni, határontúlozni és nem a határon inneni valósággal törődni, ez ma kevés embert érdekel létproblémák súlya alatt

talán többünket most éppen az érdekelne, hogyan lehet visszaállítani a normális élet feltételeit egy romhalmaz országban. ez pedig nem különállással, pártérdekek körülhatárolásával és deklarálásával kap nagyobb esélyt. sokkal inkább együttműködéssel, az együttmúködési szándék kinyilvánításával – hogy eljőjön a nap

B. van abban valami igazság, amit a szóvivő említ, szakítani kell végre azzal a gyakorlattal, hogy mindig valami ellen és nem valamiért küzdünk. vagyis se jobbra, se balra, hanem előre. ennek a vonalnak a követésében éppen úgy(?) akadály a mostani kormány, mint a korábbiak

várható-e a megújulás programja a fidesztől leválók szemében a korábbi főbűnöket elkövető szocialistáktól? az erre nemmel válaszolóknak adhat ajánlatot egy megfelelően vezérelt szimpatikus és fiatal elempé

a bölcs beszédű közgazdász professzor tiszta logikája vonzó lehet azoknak, akik nem a két rivális tömb között kívánnak választani az eddigi csalódások után, hanem valami másban bíznak. nem egy ugyanolyanra sikeredő más politikában, hanem egy igazán más programban – ha majd eljő a nap

kopírozók

“itt-is ott-is van választási regisztráció, akkor mi a probléma?”- a probléma magával ezzel a mondattal kezdődik, és folytatódik választási feliratkozást alkalmazó országok sorolásával

ha példák kopírozása országos politika szintjén ennek a rezsimnek egyáltalán eszibe jutott volna, akkor nem esnek neki az alkotmánynak, az államhivatalok és intézmények nem kerülnek évtizedes egypárti felügyelet alá, a köztájékoztatás nem válik népbutító s egyben pazarló állami propagandává, a gazdasági unortodoxia meg sem jelenik a szótárukban, és nem mennek szembe a követendő példaként szolgáló nemzetek uniójával

a rezsimet elutasítók, mivel épeszű emberek, sohasem arról beszélnek, hogy itt-is ott-is tüntetnek a kormányok ellen, miért ne tüntetnénk jókat mi is. nem az a jelszó, hogy demokráciát akarunk, mert máshol is az van. mivel az ország elképzelhetetlen mértékű válságban van, felelős munkára, komoly összefogásra és nem a nemzetet szétmorzsoló demagóg retorikára van szükség

a rezsim haszonélvező hívei gondolkodás nélkül átveszik és támogatják a hatalmuk kizárólagosságán mesterkedők sunyiságát. a gyurmaként formált választási törvénnyel kapcsolatos “érvekben” országnevekkel dobálóznak. de valójában senki nem ismeri, mert nem is igényli megismerni vagy megismertetni az ottani választási törvények és eljárások rendszerét

érdekli-e a kopírozót, hogy pl. miként történik a választási feliratkozás az usában, amely márcsak azért is megmosolyogtató hivatkozás, hiszen a durván 22o millió felnőtt szavazót számláló és pontosan 5o államból álló országban nincsen egységes példának tekinthető regisztráció. illetve ami van, az teljesen ellentétes a gusztustalan unortodox választási manőverezéssel

az usában a személyi igazolvány funkcióit a driver’s licence (jogsi) tölti be. amikor azt kiváltják, cserélik, vagy meghosszabbítják, automatikusan megtörténik a regisztrálás illetve az adatok megújítása a (számítógépes) országos választói jegyzékban. vadonatúj választók esetén a legelső regisztráció államoktól függően 2o-3o nappal az országos választás napja előtt kell megtörténjen. de van 9 olyan állam, meg a főváros, ahol a választás napján is lehet regisztrálni (Idaho, Iowa, Maine, Minnesota, Montana, New Hampshire, Rhode Island, Washington D.C., Wisconsin, Wyoming)

a törvényt áttanulmányozva teljesen világos, hogy elsősorban praktikus megoldásokról esik szó. az elvi bevezető leszögezi, a törvényben szabályozott eljárásoknak az a fő célja, hogy megkönnyítsék az állampolgároknak alkotmányos joguk gyakorolását, valamint elejét vegyék a hibáknak, biztonságossá tegyék a szavazatok értékelését

az amerikai alkotmány szövegében állítólag a “right to vote” fordul elő a leggyakrabban az egyéb alapjogok közül, mint a szólásszabadság, a szabad vallásgyakorlás, vagy a szabad fegyverviselés – ha mond ez bármit is tekintetüket az egyetemes emberi kultúra vívmányaira függesztő kopírozóknak

és… mindennek ellenére sem működik az amerikai rendszer (gép, ember) tökéletesen. vajon mire lehet számítani ott, ahol hatalmukkal visszaélve eleve sanda szándékkal tákolnak össze alkotmánynak és törvénynek csúfolt törvénytelenségeket?

beszólásszabadság

Az EU a második Matolcsy-csomaggal sem elégedett

– van másik

“Tehetségkutatóval rukkol elő a közmédia”

– a pávatáncosok (le)selejtezőjét nagyon várom

Hét új szentet avatott a pápa

– a hétszentségit nekik

Az MSZP “demokráciakonform piacokat” építene

– fogadjunk, hogy ezt a Szanyi mondja

A britek többsége kilépne az EU-ból

– Vona-kodnának?

Orbán szerint tömegével jönnek majd vissza a fiatalok

– időszerű, olimpikonjaink (is) épp országot váltanak (bár a lapátosok kiadatása korántsem olyan egyszerű nemzeti ügy, sem morálisan sem diplomáciailag, mint a baltásé)

Áder: Az ország olyan, mint a család

– breaking news: “Késsel és kalapáccsal ölte meg a táti gyilkos anyját és nagyanyját”

Bauer Tamás: Mennék én örömmel…

– hamégeccer azt üzeni a Juhász, a Bajnai, a TGM, netán a haza?

13 millióért béreltek gépet Orbánnak

– csak má’ repülne

lejáratás

Akiknek itthon érdekük fűződik az Orbán-kormány megbuktatásához…” – és itt Bíró Zoltán  érezhetően beleremeg a gondolatba, mire gyorsan hozzá is teszi – “de legalábbis meggyötréséhez…” azok azonnal rohannak Berlinbe, Bécsbe, nemzetközi magyarlejárató hálózatokhoz

nem nehéz eligazodni a békemenetes  értelmiség logikát lejárató dimenzióiban – ha egyáltalán volna bármi értelme. számomra legalábbis, érdektelen, hogy mi minden “bizonyosságokat” hordanak össze Magyarország lejárattatásáról az egyszeriben jobb sorsra talált bértollnokok

a gyengébbek kedvéért, úgy látszik, nem lehet eleget elismételni, hogy Magyarországnak, mint olyan, van egy nehezen lejáratható népe, és van egy önmagát egyfolytában lejárató kormánya, fője. a kettő nem ugyanaz. továbbá van/volt egy magyar/ magyar-származású alkotók magánprodukciói által kivívott, és nemzetvédőkké vedlett senkik által magánszorgalomból semmibe vett becsülete

érvek

bizony nem ismeretlen helyzet, ha szembesülünk egy váratlan kijelentéssel, véleménnyel, intézkedéssel. elsőre furcsálljuk, képtelen dolognak tartjuk. ámde némi gondolkodás után kénytelenek vagyunk belenyugodni. hozzá kell szokjunk a furcsasághoz, hisz minden erőfeszítéseink dacára sem találunk ellenérveket. bárkivel előfordul ez, miért ne fordulhatna elő éppen a miniszterelnökkel

“nincsenek érveim a feliratkozás ellen” – mondotta eltöprengve a miniszterelnök

pedig ha tudná, nekünk feliratkozóknak viszont nincsenek érveink az ellen, hogy végre megszabaduljunk ettől a nemzetre telepedett cinikus aljanéptől, a miniszterelnöktől és otromba bandájától

búcsúszóul

 
Kedves Bartus László!
 
Úgy gondolom, hogy anyagi hozzájárulásomat kérő körlevele nyomán döntenem kell, hogy maradok-e internetes lapja közelében mint olvasója valamint a címlapról belinkelt lyency blogja.
 
A kérdést, hogy megfelel-e nekem az Amerikai Népszava stílusa és gondolkodás módja, már korábban is föltettem magamnak. Legelőször azokban az időkben, amikor lapja Kertész Ákos propaganda anyagává kezdett válni. Amíg rokonszenvvel követtem az otthoniak tehetetlenségét és az orbáni fasizmussal való megalkuvást ostorozó írásait, az utóbbi időben egyre kevésbé tudok egyetérteni indulatos kirohanásaival, szinte minden ellen, ami a túlélést és az emberi életekbe vetett bizalmat erősíthetné egy (vagy több?) elmebeteghez csapódott haszonlesők kudarcra ítélt diktatúrájával szemben.
 
Az Egyesült Államokban élve a viszonylagos jólét sem fedheti el, hogy mindenütt a világon a butaság sötétsége és a szellem világossága küzdenek, küszködnek egymással, váltakozó eredménnyel. Az emberek kisebb közösségeinek az adott viszonyok egyenőtlen terepén kell megtalálni létük értelmét és lehetőségeit. Ebben a bukdácsolásban szerintem nem korbácsra, hanem lényeglátó emberekre, buzdításra, okos tanácsokra, példákra, útmutatásra van szükség. Mindez legkevésbé várható a hivatásos politikusoktól, sokkal inkább a tudatformáló közösségi kommunikációtól, mely egy-egy internetes fórum körül sűrűsödhet, mint amilyen az Amerikai Népszava is. Itt találkoztam Hunčík Péter nagyszerű elemzéseivel a szlovákiai magyarság gondjairól, Rákócza Richárd sokszor értelmezhetetlen vitákat kavaró, figyelemre méltó konzervatív véleményeivel, vagy Ungváry Rudolf sajnos egy éve abbahagyott blogjával.
 
Az Amerikai Népszava 2o1o végétől számomra tájékozódást, eligazodást jelentett az otthoni események izgalmas, ellenzéki szempontú tálalásával. Általában elfogadható stilusúak voltak az admin cenzúrázta commentek, többször elcsodálkoztam a commentelők tárgyi tudásán, igazságérzetén. Persze a „Feris” commentelők egyszerű személycserével vélték megmenteni az országot a „Viktatúrától”, szerencsére az Amerikai Népszava akkor nem foglalt állást egyetlen ember mellett egyetlen ember ellenében. Belemerülve az öntevékeny közösségi beszélgetésbe nem egyszer tapasztaltam azonban, hogy ellenvéleménynek a commentek között helye nincsen, mígnem szépen le is szoktam az ödy álnév alatti hozzászólásokról.
 
Mikor legutóbb otthon élő barátaimmal találkoztam, kiderült, hogy páran olvassák az Amerikai Népszavát és rajta a lyency blogot. Nyáron még hagytam magam meggyőzni, hogy az egyre mélyülő vélemény különbségek ellenére se szálljak le a lapról. Nem tagadom, azóta érdeklődésem is megcsappant, egyre kevesebb dolog ihlet blog írására, nincsen kedvem az egyre burjánzó piszkos ügyek tisztességes átgondolására. Most amikor nem támogatom tovább a lapját, búcsúzóul megköszönöm a lehetőséget, hogy az írásaimat egy teljes évig a lap fő helyén tette elérhetővé.
 
Üdvözlettel,
Lehel Jenő

haza és haladás

egyszer fenn, egyszer lenn, már ami a jövő kilátásait illeti. ám a dilettáns kormányzás kétéves kavarása után egyre bizakodóbbak a hangok: hiába erőlködnek, a fideszt le lehet váltani

kéri lászló politológus egy atv beszélgetésben bevallotta, hogy az új választási rendszert elemző haza és haladás tanulmány megértése szakembert próbáló, nehéz feladat. ugyanakkor megnyugtatott, hogy abban szépen, alaposan ki van fejtve, miként tudnának a demokratikus erők mandátum többséget szerezni a 19o fős parlamentben a jelenlegi mostoha viszonyok között

az ellenzéki erők kétéves tétovázása, a tapogatózás után nincsen-e túl későn a nemzeti összefogás szükségességét meghirdetni? a válasz: nincsen későn. sőt ennyi idő kellett, hogy egyrészt kiderüljön, a kilátásba helyezett, szép nemzeti célokat a kormány egyszerűen képtelen megvalósítani, másrészt, hogy mindenki észrevehesse, a forradalmi randalírozás egy bugris antidemokratikus hatalom kiépítését szolgálja

mi a garancia rá, hogy az elemzés száraz adatainak optimizmusa valósággá válik a hazáért valóban tenni akaró és tenni képes szakemberek jóvoltából, akikben végre nem csalódnak a választók? ezzel nem foglalkozik a tanulmány. ám a politológus, aki az országot járja, jól látja, hogy a vidéket nem lehet tovább az orránál fogva vezetni. két és fél év éppen elég idő a kiábrándulásra meg az elszegényedésre

a fidesztől elfordulók tömegei azonban nem jelentik az ellenzéki pártok híveinek automatikus gyarapodását. őértük, a határozatlan, de korántsem apolitikus választókért meg kell dolgoznia az ellenzéknek. nem bűnlajstromok szaporításával, nem teljesíthetetlen igéretekkel, nem ósdi demagóg jelszavakkal, hanem programokkal, alaposan átgondolt megoldási tervekkel. mert „tettekkel kell a magyarság sorsának jobbításán fáradozni, a múlton való meddő borongás helyett”

olimpia

a világraszóló sportesemények közül a roland garrosról, a kentucky derbyről, vagy a superbowlról lehet nem tudomást venni. az olimpiát, azt viszont nem, azt lehetetlen figyelmen kívül hagyni. nem is hagyják, se nézők se sportolók

mikor az amerikai kosarasok a várakozásnak megfelelően símán lettek bajnokok londonban (is), úgy ünnepelték magukat meg az aranyérmet, amit nemigen látni a legnehezebben végig küzdött nba bajnokságok után sem. pedig azok nagy pénzekkel járnak, az olimpiai prémiumokhoz képest mindenképpen

az olimpiai játékok varázsa alól senki nem vonhatja ki magát, még az sem, aki ezt tagadja (hiszen őt ebben éppen deklarációja cáfolja). nincs az a pénz mely pótolni tudná, nincs az a józan eszmefuttatás, mely képes volna megkérdőjelezni az egyéni sikereken túli közösségi élmény nagyszerűségét. KI A JOBB – MAGYAROK

mégis úgy tűnik, hogy a szurkolóknak, a kibiceknek mindez nem elég. sokan szükségét érzik, hogy a magyar himnuszhoz a zászlók sűrű lengetéséhez hozzátegyék a maguk kommentárját. pro vagy kontra. vajon mi ez a hiányérzet, mely arra készteti a hozzászólókat, hogy vicsorgó tiszteletköröket fussanak a győzőkkel (a viktorokkal)?

még ilyen egyszerű kérdésekben is tanácstalan, bizonytalan az ember. bölcsekre, okos véleményekre volna szüksége. szabatos etikai meggondolásokra, józan hangra, mely nem elfojtja a kételyt, hanem felnyitja  a szemet, mely az értelem világosságával járul hozzá a kiváló teljesítmények által kiváltott spontán nemzeti büszkeség érzetéhez

vajon a kapitalizmus vérbőszítő igazságtalansága-e, hogy wilma rudolph, aki 196o-ban három aranyat nyer az usának rómában, ugyanúgy mint usain bolt londonban jamaicának (1oo m, 2oo m, és 4x1oo m), korai visszavonulása után a déli fekete családanyák szegényes életét kellett élje? vajon kényszeríthetnek-e a törvények arra, hogy hozzájáruljak a (szörnyűségesen) úgynevezett látványsportokhoz, illetve a hazánknak dicsőségeket szállító sportolók életjáradékához?

a hozzászólók jó része nem magából indul ki, nem saját hiányérzeteiből, hanem a nekem tulajdonított hazafiatlan viselkedésemben keresi saját kielégülését. a magamnak hangosan feltett kérdéseim nyomán eleve elképzeli, hogy nem rágtam le a körmöm, hogy nem szakadt meg a szívem, hogy nem ugráltam a plafonig, mikor mit, heteken keresztül. s miután ezt így szépen eldönti rólam buzgón ócsárolni kezd, lenéz, kiközösít. elfojtva a morfondírozást, náci módra randalíroz, megcsúfolja érzéseimet

neki nincsen mit válaszolnom. viszont van válasz a tanácstalanságra, saját hiányérzeteimre. ugyanaz-e a világ s benne a sport ma, mint mikor rómából balczó andrásék elhozták a csapat aranyat, németh ferenc pedig az egyénit? az nem kétséges, hogy mint 52 éve, ugyanúgy szorítok az emberfeletti teljesítményekre vállalkozó öttusázóknak az ímmár egyetlen napra zsugorodott londoni versenyen (nagy boldogságra, marosi ádám ezt szépen meg is hálálja egy bronzzal)

csakhogy az egyfolytában zajló beach röplabdával egyenesen ki lehet kergetni a világból. hiába a hangos strandzene, hiába az ölelkezésekben össze-összeforró tajtékos idomok. nemkülönben, hasonló a viszonyom a csapatos vízi vonaglásokhoz, vagy a bmx-hez, ahol a legtöbben végigtaknyolják a terepet előfutamoktól a döntőkig. nem is szólva a szegény hegyi bringás fiúról, aki a kórházban köt ki, miután alaposan összezúzza magát a londoni műsziklákon. KI A JOBB – MAGYAROK

rómában 6 arany, 8 ezüst, 7 bronz. londonban 8 arany, 4 ezüst, 5 bronz. akkor mit is fanyalgok én itt, mi is az én bajom? jön a publicista válasza, egyenesen nekem, saját kételyeiből, hiányérzeteiből kiindulva, és mit sem tudva, mit sem feltételezve az enyémekről:

„Ülök másfél órát a tévé előtt, izgulok, szorítok, aztán lefújják a meccset, és az esetek 90 százalékában nem érzek semmit. Se fájdalmat, se megkönnyebbülést, se boldogságot, se megváltást, se felháborodást … kimegy az emberből az élmény. Talán csak az a baj, hogy ott keresem a megrendülést, a nagy pillanatot, ahol nincs … a mostani olimpia már nem több saját magánál. Szórakoztatás, beszédtéma-szolgáltatás, befektetés. Popzene.” /Fáy Miklós: Popolimpia, hvg.hu, 2012. augusztus 13/

heti lelet

.

“Szabadságra ment Orbán Viktor” – elsőre úgy olvasom: szabadságharcra ment

.

“Felmentették Budait, Ókovácsot és Baánt” – mert nem követtek el semmit, vagy mert nem bizonyítható?

.

“LMP: Orbán Viktor megsértette a magyar nemzetet” – ugyan már, a népszabadságot nem is egyszer

.

“Oktatási államtitkárság: Nincs tandíj” – megszorítás sincs, előregisztráció sincs… ha semmi sincs, akkor mi van?

.

“Orbán: Európa irigyli Magyarországot” – kórus: sal lal lalall li

.

“Újabb kormánybiztos távozik” – biztos?

.

“Autóval menekülő pszichiátriai beteget fogtak el a rendőrök Gárdonyban” – a kormányüdülő mellett

.

“Újabb áramszünet Indiában: több százmillió embert érint”— és egy éremszünet Londonban?

.

“Schmitt Pál elköltözött” – isten nyugosztalja

.