tandem

ott kell folytatnom a jegyzetelést, ahol abbamaradt a júniusi bejegyzésben. az “Attila összefog” szereplőinek minapi egyezkedése láttán nemcsak kell, de lehet is folytatni az akkori “elmegy a hajó” baljóslatot, és meg lehet kérdezni, vajon mi folyik itten

a jegyzetelő/válaszoló nem pártatlan, legföljebb párttalan, mely utóbbit legalább annyira szubjektív okokra lehet visszavezetni, mint a szerény kínálatra. minderre utalhat az a választása is, mikor a budafoki trafikos tüntetéshez gyülekező DK, MSZP, EgyüttPM, Szolidaritás, LMP csoportok helyett bizonyíthatóan egy magányos, magyar zászlós  fiatalasszony mellé csapódik demonstrálni a rezsim ellen

nincs mese, a simicska-orbán rezsimet a lassan 4 év óta elhatalmasodó hazudozások, megfélemlítések és fosztogatások jutalmaként meg kell buktatni. a kiütési procedúrának pedig demokratikusnak kell lennie –  amely megállapítás legalább két dolgot takar. egyrészt azt, hogy a lakossági elégedetlenség nem lépte át a robbanási küszöböt, másrészt a kiütési kísérlet olyan játékszabályok szerint fog zajlani, miket a hatalmát minden eszközzel fenntartó rezsim tisztességtelen választási törvényekben fektetgetett le

a lakosság elégedetlenségi szintjének emelkedéséről a nap mint nap jobban teljesítő kormány gondoskodik, és van esély rá, hogy ennek eredményeként jövő tavaszra általánossá válik a hatalomváltás igénye. ebben a “szerencsés” helyzetben az ellenzék dolga a játékszabályokhoz való alkalmazkodás maradna, pénzüket és energiájukat szerény erőik összefogására koncentrálhatnák

úgy nézem, nem ez folyik éppen

léthatóan a szocialisták egyre lépéshátrányba kerülnek szövetségesükkel folytatott egyezkedéseikben. az elnök szavai szerint legalábbis kellemetlennek érzik, hogy ismertségük, szervezettségük, parlamenti jelenlétük számszerű fölénye ellenére az EgyüttPM diktál és “üzenget”. úgy vélik, hogy a mennyiségi mutatók alapján Mesterházyt illeti a miniszterelnöki jelölés, és szinte bánják, hogy eddig ezt nem jelentették ki nyíltan. hogy rosszul taktikáztak

ezzel szemben, ha nem is számszerűsíthető, de sokak számára nyilvánvaló az EgyüttPM szellemi fölénye, talán éppen abból adódóan, hogy lépéseit, megnyilatkozásait nem taktikázás, hanem a rezsim felszámolására irányuló egyenes és logikus gondolkodás vezérli. ugyancsak fájdalmasan érintheti a  a miniszterelnök jelölt kérdését firtató szocialistákat, amikor érzékelik, hogy Bajnai intellektusa, hitele és népszerűsége a Konrád György féle “tandem” hátsó űlésére szorítja Mesterházyt

míg az ellenzéki összefogás körüli zavarok, az erőviszonyokra vonatkozó megállapítások régóta jól ismertek, arra senki nem számított, hogy Mesterházy fordítva fog ülni azon a tandemen

Advertisements

Attila összefog

úgy látom, komoly ember nem pazarol időt Mesterházy megnyilatkozásaira, dehát én már rég nem adok magamra, amikor belpolitikáról van szó. olvasom a Népszava nyitó oldalán „…Üdv a fedélzeten, Gordon!”, és nem tudom, sírjak vagy nevessek

azt hiszem, ezt a főcímből áradó pofátlanságot az E14-esek elsőre megmosolyogják, hiszen lassan hozzászoktak a szocialisták szívós hatalom-építő igyekezetéhez (mely persze meg sem közelíti a simicska-orbán rezsim egyáltalán nem nevetséges, hatékony arroganciáját). az átmeneti derültség után viszont az E14-nél azonnal hozzá kell látni, hogy megnyugtassák az olyan polgárokat, mint jómagam is

(1) kiknek a jogállamot felszámoló jelenlegi rezsim semmilyen szinten nem biztosít életteret,

(2) akik korábbi tapasztalatok alapján nem hisznek a szocialisták felkészültségéban, alkotó erejében

(3) és akik szorongva figyelik az ellenzéki erőviszonyok alakulását a rendszerváltás reményében

a választásra készülődés jegyében minden egyes közszereplő összefogást prédikál, vagy azért rimánkodik, amit persze legtöbben arra a kérdésre szűkítenek, hogy ki álljon a fedélzetre, ki legyen az összefogás kapitánya, azaz miniszterelnök jelöltje

ebben a nyomorult toporgásban egyre világosabban látszik, hogy az “összefogásról” leginkább az E14-esek véleménye állja a kritikát. ők azok, kiknek a szavain túl a cselekedeteiből is levonható a következtetés: nem a párt-alakulatok összefogása a fő kérdés, mely többnyire a vezetők személyes ambícióiról szól, hanem a szervezeteken kívüli választóknak az összefogása

szeretném azt hinni, hogy a választók összefogásának segítése nem a vezérhajó színein és  kapitányának személyén múlik. inkább annak a hitnek az ébren tartásán, hogy van, lesz rendszerváltó program a mostani kormány eltakarítása utánra, továbbá vannak, lesznek emberek, akiknek nem a hatalom-átvétel, hanem egy valóságos és életképes köztársaság megvalósítása nemcsak a vágya, hanem a hivatása is

ha ugyanis a választó polgárok nem hajlandóak összefogni, és a fedélzeten pompázó Attilának ezt látnia kéne, akkor akár Gordonnal akár nélküle, elment a hajó