“Ha az elit tevékenysége csak a maga helyzetének a védelmére szorítkozik, ebből a társadalomra édeskevés haszon származik, s ezt a társadalom rögtön meg is érzi.” (*) /Bibó I./
“… lábjegyzet lesz, egy csillaggal megjelölt szó, jövőbeli történelemkönyvben, …” (**) /Bereményi G., Cseh Tamás, Másik J./
szembe mennek, nem egyezkednek, pocsékolnak, látszatkonzultálnak, kirúgdalnak, megfélemlítenek, osztogatnak, összevissza kommunikálnak, megvonnak, erőn fölül centralizálnak, átvállalnak, tönkretesznek,… de vajon mindez miért történik, van-e ebben a dúlásban bármi logika?
állandó értetlenkedés, riporteri kérdésekben, elemzői értékelésekben, blogokban, kommentekben, vajon mi lehet a szemmel láthatóan egyre népszerűtlenebb, önpusztító kormányzás magyarázata. a kormányfő erőszakos macsó világának örökös karikírozása, elmeorvosi kezelések visszatérő emlegetése nemcsak bárgyú, de unalmas is, és semmivel nem viszi előbbre az igazi okok feltárását, a dermesztően életidegen jelenségek kitartó ismétlődésének megértését
a meg-megújuló kérdések jelzik, hogy minden érdekelt tanácstalan, senki nem találja a kielégítő választ, Kálmán Olgától Lengyel Lászlóig, hávégétől népszaváig. pedig ott van az feketén-fehéren a fidesz elnökének programjában, bárki számára elérhető módon, a többször emlegetett, de a köztudatban alig jelen levő 3 évvel ezelőtti kötcsei beszédben
érdemes végigvenni és kijegyzetelni a szokásos blog bejegyzéseknél hosszabb szöveget, amennyiben közelebb kívánunk jutni a rejtélyesnek látszó dúlási logikához. első talán legfontosabb tanulság az, hogy a “centrális erőtér” fogalma nem valami ködben imbolygó misztikus ősmagyar voodoo, hanem a többség-kisebbség együttélésével járó viták, egyeztetések duális rendszerének igen konkrét tagadása. másszóval nyílt elutasítása a polgári demokráciának, félreérthetetlen meghirdetése egyetlen központi akarat hosszan tartó diktatúrájának. íme:
“…olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket…”
a szöveg keletkezésekor (***) még nincsen 2/3, egy választási győzelem is mindössze a “neoliberálisok” népszerűtlenségének és a jobboldali néppártok térnyerésének következményeként valószínűsíthető. ezért kerül sor itt egy többfelé ágazó óvatos körültekintésre, ami kiterjed a baloldal tanulságos kudarcának elemzésére, a hatalompolitika hármas tartópillérének felállítására, és a hatalom megtartásában (újratermelésében) a nemzeti elit és a kultúrpolitika abszolút jelentőségének deklarálására
“… egy hatalompolitikai rendszernek három forrása van; három formában, három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal…”
“… semmifajta, a közösség által elfogadott értékelési rend nincs, amely kiválaszthatná a teljes magyar nemzetből azt az elitet, amelytől azt várjuk, hogy mintákat és példákat adjon számunkra. S ez az a pont, ahol meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy politika és kultúra elkerülhetetlenül kapcsolódik egymáshoz…”
érthető, hogy 3 év után és az új év küszöbén, amikor az alkotó megpihen, elégedetten szemlélgeti művét, a tartópilléreket. pénz besöpörve leosztva, AB és bíróságok kicserélve, alkotmány átszabva, a mintaadó nemzeti elit annak rendje-módja szerint beavatva beiktatva MTVA-tól MMA-ig, Semjéntől Áderig, Tőkéstől Székely Jenőig, Nemzetitől Újszínházig, Kerényitől Feketéig, ugyancsak szépen halad a szavazók begyűjtése listázástól regisztrációig… miközben fagyos szél sodorja a centrális erőtér üzemszerű zaját a nemzeti sírkert felől
________________________________
(*) Válogatott Tanulmányok, Első kötet 1935-1944, Elit és szociális érzék
(**) Levél nővéremnek 2. Harmadik levélrészlet
(***) a Fidesz elnökének 2009. szeptember 5-ei beszéde, amelyet a kötcsei Polgári Pikniken mondott el. a nem nyilvános találkozót szervező Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnöke Balog Zoltán, a mostani emberierőforrás-miniszter volt
GÁZVAN 