ott kell folytatnom a jegyzetelést, ahol abbamaradt a júniusi bejegyzésben. az “Attila összefog” szereplőinek minapi egyezkedése láttán nemcsak kell, de lehet is folytatni az akkori “elmegy a hajó” baljóslatot, és meg lehet kérdezni, vajon mi folyik itten
a jegyzetelő/válaszoló nem pártatlan, legföljebb párttalan, mely utóbbit legalább annyira szubjektív okokra lehet visszavezetni, mint a szerény kínálatra. minderre utalhat az a választása is, mikor a budafoki trafikos tüntetéshez gyülekező DK, MSZP, EgyüttPM, Szolidaritás, LMP csoportok helyett bizonyíthatóan egy magányos, magyar zászlós fiatalasszony mellé csapódik demonstrálni a rezsim ellen
nincs mese, a simicska-orbán rezsimet a lassan 4 év óta elhatalmasodó hazudozások, megfélemlítések és fosztogatások jutalmaként meg kell buktatni. a kiütési procedúrának pedig demokratikusnak kell lennie – amely megállapítás legalább két dolgot takar. egyrészt azt, hogy a lakossági elégedetlenség nem lépte át a robbanási küszöböt, másrészt a kiütési kísérlet olyan játékszabályok szerint fog zajlani, miket a hatalmát minden eszközzel fenntartó rezsim tisztességtelen választási törvényekben fektetgetett le
a lakosság elégedetlenségi szintjének emelkedéséről a nap mint nap jobban teljesítő kormány gondoskodik, és van esély rá, hogy ennek eredményeként jövő tavaszra általánossá válik a hatalomváltás igénye. ebben a “szerencsés” helyzetben az ellenzék dolga a játékszabályokhoz való alkalmazkodás maradna, pénzüket és energiájukat szerény erőik összefogására koncentrálhatnák
úgy nézem, nem ez folyik éppen
léthatóan a szocialisták egyre lépéshátrányba kerülnek szövetségesükkel folytatott egyezkedéseikben. az elnök szavai szerint legalábbis kellemetlennek érzik, hogy ismertségük, szervezettségük, parlamenti jelenlétük számszerű fölénye ellenére az EgyüttPM diktál és “üzenget”. úgy vélik, hogy a mennyiségi mutatók alapján Mesterházyt illeti a miniszterelnöki jelölés, és szinte bánják, hogy eddig ezt nem jelentették ki nyíltan. hogy rosszul taktikáztak
ezzel szemben, ha nem is számszerűsíthető, de sokak számára nyilvánvaló az EgyüttPM szellemi fölénye, talán éppen abból adódóan, hogy lépéseit, megnyilatkozásait nem taktikázás, hanem a rezsim felszámolására irányuló egyenes és logikus gondolkodás vezérli. ugyancsak fájdalmasan érintheti a a miniszterelnök jelölt kérdését firtató szocialistákat, amikor érzékelik, hogy Bajnai intellektusa, hitele és népszerűsége a Konrád György féle “tandem” hátsó űlésére szorítja Mesterházyt
míg az ellenzéki összefogás körüli zavarok, az erőviszonyokra vonatkozó megállapítások régóta jól ismertek, arra senki nem számított, hogy Mesterházy fordítva fog ülni azon a tandemen