tagfelvétel az akadémián

vannak kivételes emberek, akikben sohasem csalódunk. akik megtestesítik és ezzel életben tartják az amúgy definiálhatatlan tisztességet, szépséget, emberi jóságot számunkra, mindazt a dolgot, amit gyermekkorban ismerünk meg ahogyan a világ feltárul előttünk, de csakhamar homályba vész az élet próbára tevő zavaros helyzeteiben. ezek a példamutató emberek adnak erőt és tartást a megpróbáltatásokban, megerősítenek a nagy kérdésekre vélt bizonytalan válaszainkban, igazság, haza, emberség, és önbecsülés dolgában

nem véletlen, hogy mostanában jut ez eszembe, most amikor azt olvasom, hogy tömegesen  adják nevüket ismert művészek az Magyar Művészeti Akadémia nyíltan hirdetett eszmeiségéhez. miközben mindössze egy-két ember képes ellenállni a pénz és a hatalom óriási kisértésének, amit a testületi tagság jelent egy teljes elszegényedés, kiöregedés, ellehetetlenülés alternatívájaként. tudom, több ember érzi úgy, most jött el az ő ideje, hogy a háttérbe szorítva megélt méltatlan évtizedek után végre hallgassanak a szavára, most őtőle függjenek a társak. ki így, ki úgy indokolja magának döntését, mindezt érdekes lenne látni egy összegző tanulmányban, mondjuk a tágabban értelmezett prostitúció emberi természetrajzáról

sokkal inkább érdekel azonban azoknak a véleménye és tartása, akikben sohasem csalódom, akik megtestesítik és ezzel életben tartják az amúgy nehezen definiálható tisztességet, szépséget, emberi jóságot számunkra, akik erőt és tartást adnak a nehezen átlátható és élhető mindennapokban, megerősítenek a nagy kérdésekre adott bizonytalan válaszainkban, igazság, haza, emberség, és önbecsülés dolgában. vannak kivételes emberek…