búcsúszóul

 
Kedves Bartus László!
 
Úgy gondolom, hogy anyagi hozzájárulásomat kérő körlevele nyomán döntenem kell, hogy maradok-e internetes lapja közelében mint olvasója valamint a címlapról belinkelt lyency blogja.
 
A kérdést, hogy megfelel-e nekem az Amerikai Népszava stílusa és gondolkodás módja, már korábban is föltettem magamnak. Legelőször azokban az időkben, amikor lapja Kertész Ákos propaganda anyagává kezdett válni. Amíg rokonszenvvel követtem az otthoniak tehetetlenségét és az orbáni fasizmussal való megalkuvást ostorozó írásait, az utóbbi időben egyre kevésbé tudok egyetérteni indulatos kirohanásaival, szinte minden ellen, ami a túlélést és az emberi életekbe vetett bizalmat erősíthetné egy (vagy több?) elmebeteghez csapódott haszonlesők kudarcra ítélt diktatúrájával szemben.
 
Az Egyesült Államokban élve a viszonylagos jólét sem fedheti el, hogy mindenütt a világon a butaság sötétsége és a szellem világossága küzdenek, küszködnek egymással, váltakozó eredménnyel. Az emberek kisebb közösségeinek az adott viszonyok egyenőtlen terepén kell megtalálni létük értelmét és lehetőségeit. Ebben a bukdácsolásban szerintem nem korbácsra, hanem lényeglátó emberekre, buzdításra, okos tanácsokra, példákra, útmutatásra van szükség. Mindez legkevésbé várható a hivatásos politikusoktól, sokkal inkább a tudatformáló közösségi kommunikációtól, mely egy-egy internetes fórum körül sűrűsödhet, mint amilyen az Amerikai Népszava is. Itt találkoztam Hunčík Péter nagyszerű elemzéseivel a szlovákiai magyarság gondjairól, Rákócza Richárd sokszor értelmezhetetlen vitákat kavaró, figyelemre méltó konzervatív véleményeivel, vagy Ungváry Rudolf sajnos egy éve abbahagyott blogjával.
 
Az Amerikai Népszava 2o1o végétől számomra tájékozódást, eligazodást jelentett az otthoni események izgalmas, ellenzéki szempontú tálalásával. Általában elfogadható stilusúak voltak az admin cenzúrázta commentek, többször elcsodálkoztam a commentelők tárgyi tudásán, igazságérzetén. Persze a „Feris” commentelők egyszerű személycserével vélték megmenteni az országot a „Viktatúrától”, szerencsére az Amerikai Népszava akkor nem foglalt állást egyetlen ember mellett egyetlen ember ellenében. Belemerülve az öntevékeny közösségi beszélgetésbe nem egyszer tapasztaltam azonban, hogy ellenvéleménynek a commentek között helye nincsen, mígnem szépen le is szoktam az ödy álnév alatti hozzászólásokról.
 
Mikor legutóbb otthon élő barátaimmal találkoztam, kiderült, hogy páran olvassák az Amerikai Népszavát és rajta a lyency blogot. Nyáron még hagytam magam meggyőzni, hogy az egyre mélyülő vélemény különbségek ellenére se szálljak le a lapról. Nem tagadom, azóta érdeklődésem is megcsappant, egyre kevesebb dolog ihlet blog írására, nincsen kedvem az egyre burjánzó piszkos ügyek tisztességes átgondolására. Most amikor nem támogatom tovább a lapját, búcsúzóul megköszönöm a lehetőséget, hogy az írásaimat egy teljes évig a lap fő helyén tette elérhetővé.
 
Üdvözlettel,
Lehel Jenő
Advertisements